Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)
II. rész: Az új színház
tragédiák átültetései; ez a divat újra világhírt szerzett az Oidinusz királynak. De az áramlatot követő előkelő szellemű kritikusok, akik szeretik sejtetni, hogy őket bizony semmivel sem lehet megtéveszteni, gondosan rámutattak, hogy az Oldlpusz király alapjában véve melodráma /s közben minden bizonnyal az a rejtett büszkeség fűtötte őket, hogy ime, most rásüthették Szophoklészra, mennyire alatta marad a mai dráma nagymestereinek/. Nem csalatkoznak. Az Oldlpusz király valóban melodráma, méghozzá a legsötétebbek közül. Hasonlóképpen melodráma az Oresztela is, és d’Ennery ur' ' röstellte volna, ha valamelyik müve versenyre kelne naiv borzalmával. Angliában, Erzsébet királynő idején, a színház népi volt. Miféle színház volt ez? - Időnként megesik, hogy valamelyik színházunk felújítja Shakespeare egy-egy müvét. A kritika nem talál elég dicsérő szót á színészek csodálatos játékára, a választékos Ízlésű díszletekre, az ügyes rendezésre, az elragadó zenére, a bámulatos fordításra /megesik, hogy olyan szépségeket tulajdonit Shakespeare-nak, amelyek a fordítók leleményében születtek/; de merészebb pillanataiban sejtetni engedi, hogy bizony szerencsés ember ez a Shakespeare: hány, müvétől idegen elem fog össze sikere érdekében, nem is szólva mind közül a leghatalmasabbról: az idő tekintélyéről. Lopva céloz rá, hogy a Szentiváné.11 álom vásári bohózat, a Macbeth pedig, nevetséges, vérrel bemaszatolt kisérteteivel, önvádjával, hallucinációival, egész ^ Adolphe Philippe d’Ennery /1811-1899/ francia drámairó, aki szinpadismerete és szélsőséges helyzeteket teremtő fantáziája révén igen keresett színházi mesterember és társszerző volt a kor Párizsában. 0 irta a hires ~Don César de Basant, dramatizálta.. Verne regényeid s számos operalibFéttót is szállított Gounod-nak, Massenet-nek, Adamnak. - /A ford./- 62 -