Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

tani. /Megjegyzendő, hogy itt nem az első sorok, hanem a közepes helyek közönségéről beszéltem./

Tegyük fel, hogy közönség és előadás egyaránt népi és népszerű, úgy, amint annak lennie kell. Mit bizonyítanak ezek a kisórletek? Önök túl hamar kiáltoznak diadalról. Emlékezzenek a népi egyetemekre. Ott is győzelemről hareonáztak. Mostanra a legtöbb kiszenvedett. Önök képtelenek megfigyelni a népet. Csak azzal törődnek, hogy tapsol-e, mást nem akarnak tőle; az, hogy vajon mit gondol, nem nyugtalanítja önöket. A nép tisztelettudó és bízik önökben; de sem bizalma, sem tisztelete nem elpusztíthatatlan. Figyeli önöket és Ítélkezik. Három évvel ezelőtt a népi egyetemek előadásain tanulmányoztam az akkor igen nagyszámú közönséget és azt mondtam a szervezőknek: "Vigyázzanak. Unatkoznak.” Azt felelték: "Dehisz tapsolnak." Majdhogy hozzá nem tették: "Hadd unatkozzanak, csak tapsoljanak." Mostanra már el sem jönnek. És ma megismétlem: "Vigyázzanak. Tapsolnak; de unatkoztak. Azért jöttek, hogy lássanak. Ha majd eljöttek kétszer, háromszor, tizszer és látták, milyenek ezek a maguk klasszikusai, ez a maroknyi klasszikus, nem jönnek el többé." Ezt tenném magam is. Ezt teszem magam is. Igaz, csodálom, szivem és szellemem legmélyéből, a nagy klasszikusokat. Ifjúkoromban tiz éven át csaknem kizárólag ők tápláltak. Gyakran térek vissza hozzájük, azokban az órákban, mikor belefáradok az életbe. De milyen messze vannak ettől az élettől: gondjaimtól, álmaimtól, mindennapi küzdelmemtől! Ahogy az imént Faguet mondotta: "...csodálatos és érdekes egymástól végtelenül különböző fogalmak". Ezt a különbséget a régiek őszinte párthívei sem tagadják; de merészen azt állítják, hogy az érdekesség nem lényeges tartozéka a műalkotásnak. "Szinte azt mondanám - Írja Maurice Potteeher -, hogy az ember még némi kis unalmat is érezhet egy szép al-~ kotás láttán, anélkül hogy továbbra is csodálatosnak ne tartaná és ne érezné tökélyét. A lelkesedésnek, amelyet Aiszkhülosz, Arisztophanész, Dante, Shakespeare kivált,- 46 -