Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

Miután egy fekete öltönyös ur megtartotta előadását és elhangzottak a tisztelgő strófák Richelieu bíboros és a Társulat - akarom mondani, Adrien Bernheim ur és az ő Oeuvreje irányában, a Comédie française előadta a Mizantrópot.A darabválasztást egy népi előadás szempontjából különösen vonzónak találtam. A Mizantróp, ha szabad igy mondanom, Molière Vadkacsája; pesszimista és ironikus mii, amelyben a nagy ember, belefáradva a világ ellen folytatott harcába, miután eddig a többieket szatirizálta, most önmagát marcangolja önnön gúnyával. Hagyon érdekelt volna, hogyan hat egy ilyen mü a népre; dehát népnek se hire, se hamva nem volt. Ennek hiányában figyeltem hát a környékbeli "arisztokráciát". Hagy figyelemmel, értelmesen, sőt érdeklődéssel, de nem sok élvezettel követte az előadást. Egyébként az volt a benyomásom, hogy a közönség fegyelmezte magát és nem nyilvánította ki igazi érzelmeit. Valahogy úgy viselkedett Molière-rel és a Comédie PrançaiBe-zel szemben, mint a jólnevelt kispolgárok, akikhez náluknál társadalmi helyzetüknél vagy hírnevüknél fogva előkelőbb vendégek érkeznek. Hálásak, a figyelmesség hizeleg nekik. Iparkodnak, hogy a fogadtatás udvarias legyen, óvakodnak kimondani, hogy unatkoznak, és miután vendégeik kibeszélték magukat, tapsolnak, ahogy illik. De a megpróbáltatást, azt hiszem, nem szabad túl hosszúra nyújtani. Bgy külvárosi szinigazgató, az ifjabb Larochelle, azt mondotta Bernheimnek: "Molière és Racine a mi negyedeinkben csak akkor fog sikert aratni, ha a Comédie Française adja elő darabjaikat, de akkor se túl gyakran. Higyjen nekem. Óvakodjék tőle, hogy szaporítsa ezeket a klasszikus előadásokat. Minden évadban negyedenként egyet, azaz évente kettőt és ez bőségesen elegendő lesz. 35/j)e vajon évi két előadás népi színházat jelent-e? És ha ezek az előadások hasonlóak a fenn leírthoz, népi előadások-e valóban?

/35/ Le Temps. 1903 február 12.- 43 -