Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

máncaikat, zongoraszólóikat. Nam tudom, az a ripacekodáa többet ér-e a másiknál; annyi bizonyos, hogy esetlenebb. És ami a másik érvet illeti: az óvatossági rendszabályokat, amelyekkel a művészetet a néphez közelítik, időnként tanúja voltam, mennyire bosszantják a hallgatóságot. Vannak magyarázatok, amelyek megalázóak: erre nem Ügyelnek eléggé. A népet semmi / sem bántja Jobban, mint ha gyermekszámba veszik; elönti a düh, ha érzi, micsoda pártfogó leereszkedéssel óhajt a polgári felolvasó leszállni az ő színvonalára. Általános hibája ez az ilyen felolvasásoknak. A hallgatóságot úgy kezelik, mint a gyermeket, akit Járni tanítanak. A színházban magára hagyják, tegye meg maga az első lépéseket: ninos ennél hatásosabb. A színház eleven, ragályos, ellenállhatatlan példa; valódi dicsőség övezi; csatatér, ahol a nézők lelke teljes erővel lendül cselekvésre, a hősök nyomában, s becsvágyuk az, hogy hasonlókká legyenek hozzájuk. Ilyen hatást csak a szószék ékesszólása képes kiváltani; a felolvasások csődöt vallanak. Az érzékekhez csak spanyolfalon át szólnak; az értelemre apellálnak; a valóságos, fizikai élettől félnek. Ostoba gyávaság. A cél épp ellenkezőleg az, hogy a nép fizikai energiáját gazdagítsuk, ezt a becses anyagi erőt, egész civilizációnk támaszát. A színház magasabbrendüsége abban áll, hogy merészen ragadja kézbe az ösztönöket és élő szoborrá faragja őket.

Persze, hogy jó, ha az ösztönökkel szembeszállva az embert szellemi erőfeszítések kiváltása révén is tökéletesíteni akarjuk. De jobb, ha közvetlenül az emberi természethez fordulunk; mert az az ember nagy igazán, aki természettől fogva nagy, mintha nem is gondolna vele, bő és- hatalmas erejű spontaneitással.

Felismerjük a népi felolvasóestek átmeneti hasznosságát. Pillanatnyilag aktiv művészeti propagandát fejtenek ki. Bsek a váltakozó, rövid számokból álló hangversenyek, ezek a kíméletesen adagolt szavalatok és zeneszámok talán szükségesek, hogy kíméljék a nép ellustult gondolkodását,

a 38 -