Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

detben igazságtalan is néhány nagy mUval szemben? Ha tagadja is őket, közelebb áll hozzájuk, mint a sznob, ha tapsol nekik, mert érintetlenül megőrzi az igazság forrását, sTiely egyben minden igazi nagyság forrása. IJyen nép jövője felől nyugodt lennék. A mi népünk tehetséges és őszinte - csak szabaditeuk meg a ránehezedő és testét összezúzd túlmunkától, adjunk neki szabad időt a gondolkodásra, és nem lesz, amit el ne érjen. De az az érzelmi és gondolati hazugeágvilág, amelyet mai költészetünk szinte teljes egészében áraszt, örökre megfertőzné.

4. A polgári dráma

Századunkban kifejlődött ée hatalmas karriert futott be egy másik drámai irányzat is: a polgári dráma. Ez a műfaj, amely a XVIII. század érzékeny vigjátékából eredt, megfelelt a társadalom mélyreható átalakulásának: egy uj osztály hatalomrajutásának. Jogos sikerét - minden személyéé ellenszenvet félretéve - annak köszönhette, hogy valóban a győzelmes osztály lelkét, problémáit és aggályait tükrözte. És nincs igazabb feladata a művészetnek, mint hogy a korabeli élet tolmácsává váljék.

Sajnos azonban a XII. század polgárságát - szemben a XVI. ée a XVII. századéval - sokkal inkább érdeklik a gyakorlati, mint az érdektől független és különösen a művészeti kérdések; kellemetlenül érződik ez abban a drámairásban, amely az ő gondolkodását tükrözi vissza. Szócsövei, Augier és az ifjabb Dumas egyáltalán nem azon iparkodtak, hogy jellemeket fessenek, mint Molière tette, vagy társadalmi helyzeteket, ahogy Diderot kívánta, hogy házi tragédiákat vagy családi fájdalmakat ábrázoljanak; ée ha megtették, nem vitték sokra. Müveikben néhány családi és társadalmi erkölcsi kérdés fojt el minden egyebet; olyan problémák, amelyeket az uj társadalom felvetett és nem oldott meg. Természe- 33 -