Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

kölködött nagyhirü tolmácsolókban. Elmondhatjuk, hogy épp e tolmácsolók egyike gyakorolt döntő hatást ennek a művészetnek nemcsak sikerére, de kialakulására is és Sarah Bernhardt neve rögtön toliunkra kívánkozik, ha jellemezni akarjuk a maga merev megkövesedettségében ezt a bizantiniánus - vagy aaerikanizált - ujromantikát, amelyben nem volt sem fiatalság, sem életerő, de annál jobban teli volt rakva díszekkel, valódi vagy hamis ékszerekkel - a nagy dobpergés mögött sivár volt és komor, nagy ragyogásában tompa és fénytelen.

Az utóbbi években Rostand tudatosan fejlesztette visz- 8za a színházat Hugo és az idősebb Dumáé romantikájához, noha délszaki hevével, amelyet egy csipetnyi divatos argot fűszerezett, némiképp megfiatalította. De ez a sziporkázó és bohókás poéta, a romantikának ez a Gavroche-a csak komédiairó, aki befurakodott a drámába. A Hosszú Orr Hercegének

szerzője, a maga összes d*Artagnanjaival, Flambeau - vagyis

/27 /

Flambard - nevű bohócával, ' a grand-guignolból szalajtott valószínűtlen Metternichjével, jól elszórakoztat bennünket, hála ékesszólásának, lendületének, bukfenceinek, költői gasconnade-jainak - de a tragikus érzelmekhez eddig mintha csak azért nyúlt volna, hogy megmutassa, mennyire szűz terület ez számára. Ismereteit a közönség érzelmeinek szépen csengő és hízelgő kiszolgálásával pótolta: a Sasfiók hetvenkedő sovinizmusával, a Samé-r-ial asszony félvilági ájtatosságával. Beérkezett. És bizonyos emberek számára a siker a legdöntőbb érv. Meggyőződésem, hogy ő maga a művészetről a legnemesebb elképzeléseket vallja. Vigyázzon hát.

A siker, a vagyon elrekesztette az élettől. Az életet sem nem látja, sem nem hallja: csak saját retorikájára figyel.

Utalás a Sasfiók néhány sorára, ahol maga Flambeau mutatkozik be igy a reichstadti hercegnek: "...Flambeau a neveml... Vagyis Flambard! Mert izzók, mint a szén!" - /A ford./- 31 -