Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

szellemet. Viharos Irodalmi asztaltársaságok művészete ez, ahol bőven találunk tehetségeket; ezek azonban csak kivéte­lesen érnek meg, mert hiányzik belőlük az áhitat, az őszin­teség, az önmagukkal való elégedetlenség. Romantikus őrjön­géseikből inkább Bohémia lehellete érzik, mint a forradalo­mé. Anarchista szónoklatokkal tompítják el a nép hallását és ezzel még hatásosabban járulnak hozzá ahhoz, hogy a nép beleragadjon a tétlenségbe, mint a burzsoázia szabadalma­zott művészei. Az idősebb Dumas költői sivársága leplezet­lenül tárja fel ennek a lírájától megfosztott, lemeztelení­tett melodrámának lapályát. Szilárdan hiszem, hogy a roman­tikus dráma veszélyt jelent arra a népi szinházra, amelyet Franciaországban meg akarunk teremteni. Számtalan earjat hajtott, amelyek két ágra oszlanak: az Hugóból levezethető drámákra és az idősebb Dumas utókorára. Imezek, a harsány melodrámák faja, a maguk tollbokrétás koldusaival, hencegő kalandoraival a külvárosi színházakra zúdultak sáskafelhő gyanánt és amerre áthaladtak, sivataggá taroltak minden vi­déket; amazok, a kevésbé kedélyesek, nagyratörő szándékaik­kal az úgynevezett költői színházakba fészkelték be magu­kat, ahol szorgosan működtek a polgárság Ízlésének megron­tásán; el is érték céljukat. Nem volt nehéz diadal. A pol­gári közönség csak valami átlagos realizmust képes megítél­ni, amely a józan észre és a mérsékelt adagokban mért meg­figyelésre alapül. A költészetben idegenül mozog és nem tudja megkülönböztetni a hamisat az igazitól. Sőt, könnyen előfordul, hogy a karikatúrát jobban élvezi, épp azért,mert vonásai hangsúlyosabbak. Mikor a sznobizmus követelményei arra sarkalták, hogy úgy tegyen, mintha megértené ei.t az idegen nyelvet, egyenest a sarlatánok karjába futott és va­kon hitt nekik. A kritika, amelynek meg kellett volna véde­nie tőlük, egy emberként mondott csődöt, mert nem mert szembeszállni a divattal, mert közömbös volt, mert dilet­táns volt, mert nem hitt az értelemben; a képtelenség tárt kapukat talált, hogy bevonuljon a színházba, ahol nem szü­- 30 -

Next

/
Thumbnails
Contents