Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

Ez a dráma, amely fenségesen bejelenti, hogy megadja a kulcsot a világegyetem rejtélyéhez, hogy az egész világot festi és magyarázza, hogy "mindent lát, egyszerre és minden szemszögből". ahogy a Tudor Mária előszava naivul bejelenti - ez a dráma nagyon kevéssel beéri. Ami a megfigyelést illeti, megmarad a voltaire-i tragédia absztrakcióinál,csupán olyanfajta műveltség csillámaival aggatja tele, amely annál pontosabb, minél kevésbé biztos önmagában. Gondolatai vonatkozásában ellentmondó ideológiák tarka bohócruhájában jár, ahol az uralkodó hangnem az enciklopédistáktól örökbe maradt lapos naturizmus, némi felszíni mázzal, amelyet a forradalmi dagályosság és a német romantika ádázul csapkolódó hevessége kent rá. Ez a szinház, amely dúskál a lármában, az ékesszólásban, a nagyhangú pózokban, a csillogó képekben, az áltudományban és a hamis gondolatokban, a francia művészet Matamor kapitánya.flfem ve8Zi a fáradságot sem hogy gondolkozzék, sem hogy tanuljon, sem hogy megfigyeljen; nincs benne sem igazság, sem tisztesség; mesterien blöfföl. Melodráma ez a Javából, amely visszaél közönségével s ez a közönség csak tudatlanságában fqgadja el, mert becsapják a harsány szavak; igent mondat vele tulajdon érzelgőssége, amely könnyen reagál, nem kérdve az okot, igent mondat vele durvasága, amely az álhumanieta és álvallásos követelések alatt megtalálja valamifajta olcsó materializmus csalétkét és mohón ráharap. Ezek a hamis haramiák, ezek a hamis lázadók elsőszülött és legkedvesebb fiai annak a montmartre-i művészetnek, amely azóta pusztitó hévvel - bár nem minden ragyogás nélkül - gyűrte maga alá a francia

Matamor kapitány /spanyol értelme: mórölő/ a Hetvenkedő katona örököse a spanyol vígjátékban s megfelel a commedia deli*arte Capitanójának: a nemletező hőstetteivel kérkedő, de az igazi veszély elől mindig megfutó gyáva katona tipusa. - /A ford./- 29 -