Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

szász diplomat*. A darab szerkezete is igen ügyes; a kalandok érdekesebbek és váratlanabbak, mint a tragédiák zömében, s az érdeklődés mindvégig nőttön nő. Csak ne lenne a stilus homályosabb és zagyvább, mint valahai Akárcsak a Horatiusi, de még annál is inkább, a Hlooméde-et sem lehetne eljátszani húzások és magyarázatok nélkül.

összegezve és anélkül, hogy a vizsgálódást tovább folytatnék, úgy látszik, hogy a XVIII. századi tragédia csonkítás nélkül csak olvasmánynak alkalmas, de színházi előadás céljára semmiképpen nem.^2*^

3. A romantikus dráma

Ami a romantikus drámát illeti, itt a helyzet egészen másképp fest. Itt nem arról van szó, hogy hozzáférhetőbbé tegyük a nép számára, hanem sokkal inkább arról, hogy megóvjuk tőle a népet, ha az, mint hiszem, hajlamos lenne engedni csábításának. Már nem uj felfedezés, ha kimondjuk: a romantikus dráma a melodráma egy formája, és jelmeze, a verbális költészet csak veszedelmesebbé teszi, oroszlánbőr

együgyüségekre vetve

/25/

Maurice Potteoher, aki Igazán megfelelő hadállásból figyelhette meg a népi közönséget, ugyanezen a nézeten vanr "Alig hiszem, hogy lehetséges lenne klasszikus tragédiáinkból meríteni; arisztokratikus művészi formájuk úgy látom, kevéssé felel meg egy népi szinház közönségének, és a népi színészek egyáltalán nem alkalmasak annak a nyelvnek használatára, amelyen Corneille és Racine beszélteti hőseit."

Magától értetődik, hogy itt nem Musset csodálatos drámáiról, egy arisztokrata ifjú álmairól van szó, sem Alfred de Vigny néhány drámájáról, amelyek egyébként alulmaradnak saját hírnevükön; hidegek és népszerűtlenek. Ami Hugót illeti, el kell ismerni; csak rajta múlt, hogy népi színházat hozzon létra, mint ahogy minden hiányossága ellenére hatalmas erejű népi regény- és pamfletirodalmat teremtett« De abban az időben, mikor nagy drámáit irta, még semmi demokratikus érzület nem volt benne.- 28 -