Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

érezzük át az akkori intenzitással, nem i6 a kőkorezakbeli szenvedélyekről, mint pl. a "point d’honnenr"-r6l^22// ./amely a spanyol drámában még Jobban meghökkent és Caldáron hőseit kegyetlennél le rosszabb - képtelen tettekre hajtja/. Nem is a lélek azóta kihalt zugairól, az elviselhetetlen galantériáról, a hideg, nevetségesen elavult szerelmi udvariaskodáeról. Nem: ennek a művészetnek a lelke veszett el számunkra, szinte teljesen. Politikai művészet volt ez, amelynek közönsége államférfiakból, patriótákból, a kormány vagy a kormány elleni lázadás teoretikusaiból állt. á nagy becsvágyók nemzedékének tükre, ahogy ezt már megállapították; azoké, akiket Richelieu és Mazarin nem csekély fáradsággal tört meg, e "kemény és erős lelkeké", amelyeknek uralkodó szenvedélye a kormányzás volt, azoké az embereké, akik gondolatban, néha pedig tettben, kipróbálva és érvekkel körülbástyázva minden politikai formát, hozzájárultak a XVII. század erős államgépezetének kidolgozásához. Hozzájuk szólnak a Cinna. a Sertorius. az Othon vitái. S bármily éleseiméJUek legyenek is ezek a vitabeszédek - vajon miféle eleven érdekességet őriznek a mi számunkra? Nem kétséges, hogy a mi korunk is, akárcsak a Corneille-é, elsőrendűen politikai Jellegű korszak, amely vad elszántsággal igyekezik megoldani a kormányzás ás a társadalmi élet problémáit és keres olyan uj alakulatokat, amelyek szellemi és erkölcsi követelményeinknek megfelelnek. De a bennünket foglalkoztató kérdések mások, mint a kétszáz év előttiek; és az emberből politikai téren csak az időszerű kérdések csiholnak lelkesedést. Cinna éa Maximue érvei és indítékai nem

/22/ ^ "point d'honneur", a hires "becsület-kérdés", beceület-komplexue alkotja a konfliktus alapját a spanyol ás francia klasszikus drámák egy részében; abban, hogy mi aérti az emberi, a férfiul becsületet, természetesen a feudális korszak gondolkodásmódja, nézetei voltak az irányadók. - /A ford./- 26 -