Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)
I. rész: A múlt színháza
nem más, mint egy szerelmi bűntény. Orestes és Pyrrhus, Hermione és Andromache kalandja Így foglalható össze: egy nő bosszút áll egy férfin, akit szeret, aki azonban nem őt szereti, hanem egy másik nőt; ezért ezt a férfit megöleti egy másik férfival, aki szereti őt, és akinek, noha ő nem szereti, a tett fejében odaígéri magát. Decori doktornak csak törvényszéki emlékeit kellett felfrissítenie, hogy visszaidézzen egy merőben hasonló történetet, amelynek hősei egy hentes, a felesége, a fiuk és egy rövidárusné voltak. El is mesélte és a végén leszögezte: "Most az Andromache témáját fejtettem ki önök előtt. Most már értem az Andromachá sikerét. így tehát a népet a Petit Journal valamelyik folytatásos regényével szórakoztatták! Dehát komolyan gondolják, hogy ez lenne az Andromache? Ez lenne a "szinek olvatag harmóniája", a "racine-i elegancia" stb., stb.? Hogyan nem vehetik észre, hogy Racine művészetében a téma csaknem semmit nem számit, hogy a döntő benne a lélekelemzés, a kifejezés, és ha durva kézzel a témát, a melodrámát húzzák alá, akkor nem tapsokat szereznek Racine-nak, hanem nevetség tárgyévá teszik! /17/ Ezt érezte meg Emile Paguet is' , és egyik olyan Írásában, amelyben az iskolás szellem a legkevésbé érvényesül, irónikusan ki is mutatta, mit,látott a tömeg Racine remekművében. Faguet-ról igazán nem lehet állítani, hogy a nép színházának barátja lenne; gyakran be is bizonyította a Journal des Débats hasábjain olvasóinak - akik a legnagyobb örömmel hagyták magukat erről meggyőzni -, hogy "a nép színháza nem létezhet, mivelhogy eddig sem létezett" -Le Temps, idézett cikk. ^ Emile Paguet /1847-1916/ korában igen nagytekintélyű konzervatív polgári irodalomtörténész és kritikus volt; Jules Lemaître utódaként ő lett 1896-ban a Journal des Débats irodalom- és színikritikusa./A ford./ Journal des Débats. 1903 Jul. 20.- 20 -
