Rolland, Romain: A nép színháza - Korszerű színház 24. (Budapest, 1961)

I. rész: A múlt színháza

"A Ba-ta-clanban megkísérelt vállalkozás - Írja Larrouaet^1^, Bernheim bajnoka - ragyogó bizonyságot szolgál» tatott. Az Andromaohé hallatlan lslksaedést váltott ki. A nép /3000 néző/ a cselekaény sgyetlsn részlatét, a dialógus agyatlan szavát sem vaszltatta al. Igán, Racine eleganciája, kifejezésmódjának válaaztákossága, meghatározásainak általános érvénye, színeinek olvateg harmóniája minden árnyalatában feltárult a nép elótt és befogadtatásra talált. "/14/

Részemről nem igen tudom elképzelni, hogy "a nép /3000 néző/" értékelte volna Racine "kifejezésmódjának választókosságát" és "színeinek olvatag harmóniáját", akárcsak a retorikának valamely tudós professzora. Aki túl sokat akar bebizonyítani, nem bizonyít semmit.

Legyünk mi kissé bizalmatlanabbak és vegyük szenügyre, milyen körülmények között zajlott le ez az előadás. Ezúttal nem egy antiklerikálls újságíróra esett a megbízás, hogy Racine-t bemutassa a népnek, hanem egy esküdtszéki ügyvédre. Vajon miért épp ügyvédre? A Le Temps kritikusétól megtudhatjuk:

"Félix Decori doktor, a hires esküdtszéki Ugyvód^15^ hivatásánál fogva alkalmas volt rá, hogy helyesen értelmezze Racine művészetét. Nincs olyan racine-i téma, amely ne tűnnék fel újra meg újra a Törvényszéki Lapok minden egyes oldalán. Különösen áU ez az Andromachéra. melynek témája

Z13/ Gustave Larroumet /1852-1903/ konzervatív, akadémikus szemléletű polgári irodalomtörténész; ő volt Sarcey hires szinikritikai rovatának folytatója a Le Temps c. folyóiratban. - /A ford./

Le Temps. 1902 október 27.

Pélix Decori /1860-1915/ a kor hires francia ügyvédje, aki számos akkori nagy perben védett. Később állami funkcióba lépett s emellett irodalmárnak is vallotta magát; verseket irt s kiadta Musset és George Sand levelezését. - /A ford./- 19 -