Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

"Nahát, drágám, ez a legklasszabb kis fészek, amit valaha láttam! /Az ablakhoz láp./ Hová látni innét?"

"A 'Bonne Chanson' kertjébe. Tudod, az a francia vendéglő a szomszédban."

"Milyen hely?"

"Tündéri. De iszonyú drága. Tudod, nines menü. Az ember csak úgy besétál és ötlik."

"Szóval már a közvetlen szomszédság is kísértésbe visz, ml? Vagy tán inkább az udvarlóidat, ha el akarnak vinni valahová? /Megjátssza/s 'Hol vacsorázzunk?* - 'Ahol tetszik.' - 'Mit szólnál a szomszéd vendéglőhöz?’ - '0.K!' /A saját hangján folytatja./ Ismerem a trükköt. ín is gondoltam már rá, hogy a 'Colony* fölött veszek ki lakást. Mit fizetsz ezért Claire-nek?"

"Százhuszonötöt."

"Kaptál uj szerződést?"

"Nem."

"Ne mondd! és ilyenkor, a szezon vége felé, nincs is sok kilátás, egyikünknek sem."

"Tudom. De maradt még egy kis pénzem abból a rádiósorozatból. és az ember úgy van vele, hogy ha nincs munkája, akkor jön jól egy ilyen kis kuckó. Ha van munka..."

"Akkor úgyis ’Sardi’-nál élsz - ha bejutsz. Na, mindegy! Tulajdonképpen mért költöztél ei?"

"Nem bírtam már a hotelszobát. Meg egyéb okok is voltak."

"Mik?"

/Kitérően./ "Majd máskor. Igyunk inkább valamit,"

Az ember azt gondolta volna, hogy Shakespeare díszlet nélküli színpadán rengeteg időt kell szentelni a leíró dialógusra,a "bediszletezésre".Logikusan azt is várhatnók, hogy a mi alaposan részletező színpadunkon a díszlet magáért beszél, magától értetődik, és leírása teljes mértékben elengedhető a cselekmény javára. A helyzet azonban, úgy látszik, egyáltalán nem ez.- 8 -