Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

A félhomályos és porlepte múltban,melybél nem tér meg utazó - az volt a szokás, hogy a drámaíró valamely érzelmet a nyelv közegén át fejezzen ki. Ha valamelyik hősében ilyen vagy amolyan szenvedély lobbant fel, azt várták tóle, hogy ezt a szenvedélyt szenvedélyes szavakkal közölje. Ha a fóhős haldoklott, utolsó lehelletét bizonyos terjedelemmel és bizonyos irodalmi szinten adta ki.

Megállj! Még egy-két szót - addig ne menj! Egyben-másban jól szolgáltam Velencét:

Ott tudják ezt - erról elég is ennyi.

Ha majd e gyászos eseményt jelented,

Csak azt kérem: annak fess, aki voltam.

He is szépíts, ne is csúfíts. Csak ezt Írd:

Nem okosan, de nagyon szeretett.

Péltékenység könnyen nem kapta el.

De megtévedve nem ismert határt,

S eldobta, mint a tyukeszU vadember,

A gyöngyszemet, mely országokkal ért fel.

Írd, hogy síráshoz nem szokott szeme,

De akkor egyszer úgy döntötte könnyét,

Mint balzsamos nedvét arab fa törzse, írd ezt. S tedd hozzá; Aleppóhan egyszer Egy komisz kontyos török megcsapott Egy velenceit s Velencét gyalázta, - Torkon ragadtam a pogány kutyát 3 ledöftem - Így.

/L0D0VIC0: Ó. véres vég!/

/GRATIANO: Hiába volt szavunk./

Megcsókoltalak - és megöltelek;

Megcsókollak - és utánad megyek.

/Meghal./

/Mészöly Dezsó fordítása/

Othellónak éreznie kell valamit, amikor a halott Desdemonára mered, amikor végre tudatára ébred Jágó álnoksá-