Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

gának, amikor tőrt ragad, hogy kioltsa saját életét. A költő úgy gondolta, hogy ezt az érzést - teljes egészében - ki kell fejeznie.

A régebbi drámairodalom általában azt a felfogást vallotta, hogy a művészet természetes nyelve a vers, a tudományok természetes kifejezési formája pedig a próza. A prózának az az előnye, hogy egyértelműen tud fogalmazni, pontosan definiálni. A jognak, az orvostudománynak és a filozófiának ilyen kifejezési forma kellett, A versnek viszont az az előnye, hogy képei és ritmusa révén hozzányúlhat mindazokhoz a titkos dolgokhoz, amelyeket senki sem képes egyértelműen meghatározni. Annak a művészetnek,amely inkább arra törekedett, hogy megindítsa közönségét,semmint hogy ténykutató eljárásokra oktassa,költészetre volt szüksége.

Az, hogy a drámairás mégis szakított a költészettel, a túlzott józanság következménye volt. Gyakorlati eszű társaság volt ez - a tizennyolcadik század Angliájának középosztálybeli kereskedői és keményfejü bankárai. A királyok már nem voltak túl érdekesek, inkább a könyvelőkről akartak darabokat látni. Csakhogy a könyvelők nem beszéltek versben /ami azt illeti, a királyok sem5 ezt a tényt azonban úgy látszik, senki sem vette észre/. Ideje volt tehát, hogy a drámairó kijózanodjék; ereszkedjék le a fellegekből az üzleti élethez, törődjék azzal, ami körülötte folyik és ragaszkodjék a valósághoz.

Anglia első prózai tragédiája 1731-ben született meg. George Barnwell, Lilio Londoni kereskedőjének hőse, könyvelő volt,de megbízhatatlan könyvelő.Szeretőjével,Mill— wooddal együtt viszik az akasztófa alá;

x/ George Lillo /16397-1700/ angol drámairó elsőként hozta azinre darabjaiban a "középosztály",az angol polgárság jellegzetes alakjait és konfliktusait, Így elsősorban fomüvében /The London Merchant, or the History of George Barnwell, lfjl/. ïïëm volt jelentős drámairól tehetség, de nagyhatású kezdeményezése révén - amely pl. közvetlen forrása volt Lessing Miss Sara Sampaonjának - fontos szerep« van a drámairodalom fejlődésében. - /A szerk./- 65 -