Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

MORDBBN: Már sajog bennem a vágy, hogy szülhessek. A kicsim már tolakszik ki a fényre.Az agyam... az egész testem sóvárog a szülés felé.

VICTORi ülj le, Mordeen.

Absztrakciók nem szoktak leülni. A színház világa pedig igenis az asztalok és a székek, a leUlés és a felállás világa.

Ezzel nem azt mondom, hogy megint bízzuk magunkat a totális "realizmus" sivár leltárára. Ha számolunk a konkrét világgal, fölösleges a leltározás. Mindig kidobhatunk ezer lényegtelen részletet, hogy átvágjuk magunkat ahhoz az egyetlen részlethez, ahhoz a makacs és életteli képhez, amely minden egyebet magábafoglal majd.

A fárasztó naturalizmussal való szakítás nem Jelent szakítást a valósággal, nem Jelent menekülést a szimbólikus sztratoszférába. A sztratoszférában nem lehet lélegzeni, és az a darab bukik majd meg a legbizonyosabban, amelyik Így Jellemzi önmagát:

ELSŐ FELVONÁS: Akárhol, Aznap, mikor a hidrogénbombát ledobják.

■ÁSODIK FBIVONÁS: Ugyanaznap este.

4. Amit kimondunk - tBnkremegy*^

A naturalizmus egy tekintetben nagyon megkönnyítette a drámairó dolgát. Levette a válláról azt a terhet, hogy meg kelljen Írnia beszédeit.

x/ A fejezet eredeti cime - "All that is spoke, is marr’d" - az Othello egy sorára utal, Gratiano szövegére, amely az alanti Othello-idézetben is szerepel. Mivel azonban az Általunk használt Mészöly Dezsó-féle fordításban a sor másképp hangzik - "Hiába volt szavunk" -, épp Kerr gondolatmenetének világossága érdekében jobbnak láttuk, ha az eredeti szószerinti fordítását alkalmazzuk a fejezet elmeként. - /A szerk./- 63 -