Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

közli, hogy elképzeléseit elvek alakjában viszi színpadra, vagy közönségessé, vagy homályossá válik. A meztelen gondolat-csontváz, teljesen lehántott formában, általában nagyon együgyíinek hat a színpadon. A tiszta szimbólum sosem elég sokrétű ahhoz, hogy az élet képmásaként fogadjuk el; a közönséget sérti az előtte elvonuló természetellenes leegyszerűsítés és elutasítja az Írót - rendszerint nevetéssel - mint elbizakodott, banális fickót, akit nem túlságosan bánt az ész. Ahogyan George Meredith1^ mondta egyszer az allegóriákra: "Csak úgy érnek valamit, ha teljesen világosak; ha viszont teljesen világosak, akkor semmivel sem vonzóbbak Malapropné hüllőjénél."

Az az iró, aki előre számit erre a nyilvánvaló - és ennélfogva nagyon kedvezőtlen - hatásra s nem akarja, hogy otromba és közhelyszerű filozofáláson érjék,nagy erőfeszítéssel igyekszik elrejteni gondolatának túl könnyű és olcsó körvonalait. Persze nem úgy,hogy hiteles, öntörvényűén mozgó ábrázolásba illesztené be. Azzal próbálja elrejteni, hogy fátylat borit rá és nem hajlandó világossá tenni absztrakcióit. Kizárólag elnevezésekkel dolgozik, de az elnevezéseket nem nevezi nevükön.így aztán homályossá válik.

Ezt a kétágú végzetet nem lehet másképp elkerülni, csak a természet életteli ábrázolásával. Az intellektuális hajlamú Írónak szükségszerűen fel kell cserélnie a szaktudós boncolókését a festő ecsetjével.

Hem akartam ennyire belemenni a dologba, de most lássuk, hogyan boncol Tennessee Williams:

"La Madrecita ül; Kilroy teste ott nyugszik a térdén. Fenn középen, alacsony, kerekes asztalon lepedővel letakart alak. Az asztal mellett áll az Orvostax/ George Meredith /1828-1909/ egykor igen tekintélyes angol regényíró; mára már csak főmüvét, Az önzőt olvassák. Drámát nem irt, de regényeit komő^ diakrrak nevezte s ezzel kapcsolatban 1877-ben terjedelmes esszét is irt A vígjáték eszméjéről és a vígjátéki szellem megnyilvánulásairól.-/I szer'k./- 55 -