Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

Esztinkhöz - a színházban éppúgy, mint magában az életben - érzékeinken keresztül vezet az ut.

De még akkor is, ha egy adott darabból helytállóan vezethetünk le valami szimbólikus értelmet, a levezetés nem ad képet a darab megalkotásának módszeréről és nem szolgál vezérfonálként egy következő, másik darab megítéléséhez. A művész nagyon sokféleképpen dolgozhat. Alkothat mindennemű tudatos absztrakció nélkül, úgy, hogy csak a mese, a szituáció vagy egy megfigyelt alak érdekli. Alkothat úgy is, hogy gondolatai mélyén valami homályos absztrakció húzódik meg; félig-meddlg tisztában van az anyagból adódható tudatos általánosításokkal, de elsősorban az anyag konkrét megformálása érdekli. Kezdheti - némelyik Író biztosan igy is járt el - valami kristálytiszta absztrakcióval is, és csak aztán lendül át, káprázatos erőfeszítéssel,a világ másik oldalára, hogy olyan hamisítatlan, földbe gyökerezett ábrázolást alkosson, amely biztosan nő fel az absztrakcióhoz. Ez az utóbbi, azt hiszem, mind közül a legnehezebb módszer,aláaknázva veszélyes, álcázott csapdákkal. Megeshet, hogy az absztrakció továbbra is uralkodó marad, és az ábrázolás sosem kel életre; megeshet az is, hogy az ábrázolás életre kel, de nem hajlandó az absztrakció irányába emelkedni. Mégis, ha a művész eléggé felkészült és tehetséges, és képes ró, hogy eredeti eszméjét tökéletesen transzponálni tudja - hogy egyetlen szóból induljon ki, de aztán ezt a szót ragyogóan foglalja bele a hus-vér életbe, olyan elválaszthatatlanul, hogy a szó nyilvánvalóan része legyen ennek az életnek s ne kelljen többé kimondani -, akkor ezt a módszert nem kell kiiktatni.

Ki kell azonban iktatni azt i magatartást, amely nem hajlandó kilépni a dolgozószobából, az akadémiából vagy a szellemi laboratóriumból - amely nem hajlandó elismerni a hus-vér élet rangját és szabadságát. Az az Író, aki eltökélte, hogy szimbólikus gondolatait változtatás nélkül- 54 -