Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

icel. Nem hiszem el neki, hogy bármiféle emléke volna, azt sem hiszem el, hogy egyáltalán van valami a bőröndjében. Még ha közölnék is velem, hogy igazi holmi van a bőröndben - ezt persze egy szóval sem mondják -, akkor is kételkednék; vagy talán inkább azon törném a fejem, hogy miféle más, absztrakt értékeket akarnak ezek a holmik helyettesíteni. Mivel azonban nincs igazi holmi a bőröndben, lezuhanásuk nem is aggaszt. Ez a zuhanás engem hidegen hagy. Mindegy, hogy mit mond Casanova, engem nem tud megindítani - mert ő nem ő, az emlékei nem emlékek és a zuhanás nem igazi zuhanás. Nem tört össze más, csak egy eszme; ilyen körülmények közt a szivem sem tud összetörni.

Ezzel szemben a világ leggyengébb darabjában is meggyőzhet a színésznő arról, hogy fontos neki egy ruha - egy igazi ruha, a saját,sőt az egyetlen ruhája. Amikor hallom, hogy elszakad - mivel érdekel az alak, s Így érdekel az is, ami őt érdekli -, mélységesen sajnálhatom. Ha tevékeny szellemmel rendelkezem, az epizódból később táléin még bizonyos szimbólikus értelmet is szűrhetek le. De a színházban az hatott rám, hogy hittem a ruhában, mint valóságos, konkrét, birtokolható ruhában, amelyhez valaki őszintén ragaszkodhatik, És hittem az alak ragaszkodásában is, mint valami személyes, sajátos, csak rá jellemző érzésben.

És tulajdonképpen nincs választási lehetőségünk az érzelmi azonosuláson és az elvont okoskodáson alapuló darabok közt. Az elvont darab azt akarja, hogy elrágódjunk egy érdekes gondolaton, de eközben saját különleges célját hiúsítja meg. Mivel a darab alakjai nem kötnek le, nem köt le a gondolat sem, amely cselekvéseikből fakadhat. Ez a gondolat indokolatlan, idő előtti, hideg; azt'kívánják tőlünk,hogy spekulativ érdeklődést tanúsítsunk valaki iránt, akit nem ismerünk és akiről még csak gondos leírást Bem kaptunk. Nem megy; nem tehetünk erőszakot türelmünkön,hogy ilyen távoli, ilyen hipotétikus dologgal foglalkozzunk.- 53 -