Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

sások mindig a tények nyomában kullognak.Mintha kiszivatytyustuk Tolna a drámából a tényeket áa aztán üres zaák módjára akasztottuk volna kl a ritkuló levegóbe. A filozófus - jő oka van rá - hús- ás vérnélküli általánosságokkal dolgozik. így alakul ki benne - valójában már vele is született - az absztrahálásra való hajlam.

Ez a hajlam irgalmatlanul szembenáll az alkotó művészével. Az egyik széttagolja az elemeket, a másik egyesíti őket. Az egyik sorra vizsgálja a steril módon elkülönített részeket; a másik nem bont részekre, hanem az egészet együtt hozza mozgásba. A két gondolkodásmód annyira ellentétes, hogy ma már régi mondás - noha a gyakorlatban nem szívleljük meg eléggé -: a jó kritikus sosem ir jó darabot, és a jő drámairő sosem jő kritikus. Az évek hosszú során át számos elsőrendű kritikus fordította energiáját Írói alkotómunkára - példaként rögtön Lessing és Dryden1^ kínálkozik. De mindkét esetben félreismerhetetlenül megnyilvánul a velük született és annyira termékeny szellemi alkat; Lessing és Dryden kritikáit ma is olvassuk; darabjaikat azonban már régóta nam adjuk elő. Azt, hogy milyen nehéz mással felcserélni az ember szellemi alkatát, napjainkban Edmund Wilson1*^ pályája igazolja a legjobban. Itt megfigyelhettük, milyen bántóan naiv darabokat tud Írni egy valóban kiemelkedő kritikus; olyan darabokat, ahol egy öblöshangu kertész az egyik felvonásban svéd akcentussal beszél, a másikban Írrel és aztán - tizenegy órakor, vakító reflektorfényben - kiderül, hogy ő tulajdonképpen Ahas-X/ John Dryden /1631-1700/ angol kritikus, költő és drámairó ; mint müveit és sokoldalú kritikus, a XVII.századi angol klasszicizmus legtekintélyesebb esztétájának számítóti, Patetikus hősi drámái. Shakespeare-átköltései és vígjátékéi mára egyaránt elavultak. - /A ezerk./

XX./ Edmund WilBon /ez. 1895/ amerikai Író; eliősorban termékeny kritikai munkásságéról ismert. - /A szerk./- 50 -