Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)
IV. Izületi csúz
egyezerre rábukkanhatunk egy szóra,amely egyszer vagy másszor a szerző fejében is megfordult, de az alkotás bonyodalmai közben elmaradt vagy átalakult. A tudósok például előkapartak némi bizonyítékot arra,hogy Shakespeare Rómeót esetleg a düh szimbólumának szánta. A darabban számos utalás van a Dühre, s ez mintha alátámasztaná álláspontjukat - és a Düh olyan rétség volt, amelyről az erzsébetkoriak szívesen beszéltek. De elfogadni a Dühöt Rómeó címkéjeként szöges ellentétben állna színpadi élményünkkel a darab láttán. Rómeó nem látszik vétséggel terhelt tragikus hősnek; inkább az eszményített szerelmest látjuk benne, akit a sors megfoszt boldogságától. Lehet, hogy a szerzőnek egyszer eszébe jutott bizonyos szimbólikus értelem is, és könyvtárunk magányában el is kaphatjuk est a szimbólumot. De valami történt az alkotás közben, ami megváltoztatta a szerző elképzelését és gondosan összegyűjtött bizonyítékainkat halomra döntötte. Minden drámairó megmondhatja, hogy miközben valóságos, hus-vér élettel ruházza fel a kiinduló eszmét, az eszme igen gyakran furcsa módosulásokon esik át. Sevet adhatunk a csecsemőnek, de növekedését nem mindig irányíthatjuk. Persze bizonyosan előfordul az is, hogy a kritikus olyan szimbólikus meghatározásra talál, amely egész kielégítően esik egybe a szerző elgondolásával. Senki sem vitatja, hogy mi a helyes meghatározás Othellóra. /Illetve, bizonyos didaktikusok azért mégis ezt teszik; vannak, akik makacsul állítják, hogy Shakespeare a fajkeveredés veszélyeiről irt értekezést, de azt hiszem, efölött nyugodtan napirendre térhetünk,/ És mégis; még ha mindnyájan megegyeztünk is abban, hogy a féltékenység kiválóan alkalmas szimbóluma Othello központi jellemvonásának, ezzel magát Othellót még mindig nem sikerült élő valóságában elfognunk. Persze nem is azon igyekeztünk, hogy élve fogjuk el; meg akartuk ölni, hogy belenézhessünk; mi az,ami mozgatja. Mint kritikusok, mindig boncolásokat végzünk. Szándékosan- 46 -
