Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

legrosszabb! kénytelen neret adni minden elemnek, amelyet különválasztott, s Itt kezdődik az Igazi baj.

Revet adhat valaminek, ami a műben és a szerző elgondolásában megnevezhetetlen. T.S. Bliot*/ például azt gyanítja, hogy Shakespeare-nek sosem volt kifejezett ás tárgyilagos elképzelése Hamlet jelleméről! olyan izzó Intuíció vezette tollát, amelyet ő maga sosem elemzett. Vagy egyszerű nevet adhat olyasvalaminek, aminek számára nincs egyszerű név. Megállapíthatja, hogy Shylock szimbóluma a Pénzsóvárság. Csakhogy Shylock szenved is; maga is épp annyira áldozat, mint ahogyan neki is vannak áldozatai; meginditóan beszél a feleségéről és megható szavakat talál a benne rejlő emberi tartalom kifejezésére. /"Hát a zsidónak nincs szeme?"/ Tehát akkor? Vajon Shylock a Meggyötört és Bosszúállóvá váló Bmberiség szimbóluma-e? Vagy 5 talán a Türelmetlen Jób? Vagy van olyan szó, olyan kifejezés, amely szerencsésen egyesítené mind a kapzsiságot, mind a szenvedés pátoszát - olyan szó vagy kifejezés, amelyre eddig még nem találtunk rá? Tovább kalapálgatjuk az uj neveket, aztán felpróbáljuk az alakra, hogy jó-e már a méret.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ilyen esetekben nem a drámaíró, hanem a kritikus alkotta a szimbólumot. Az évek folyamán a szimbolizmus körüli viták nagy része valahogy úgy zajlott le, hogy a mű szimbolikájáról beszéltünk, s ezen azt a szimbolikát értettük, amelyet le lehet vezetni belőle.

Vannak egyéb lehetőségek is. Miközben javában küzködűnk, hogy nevet adjunk a kezünkből kisikló valóságnak,

x/ Thomas Stearns Eliot /ez.1888/ nagytekintélyű, Nobel-dijas angol költő. A’ huszas évek óta foglalkozik drámairással is; jelképekben gazdag, bonyolult verses drámái /gyilkosság a katedráidéban. Családi összejövetel. A koktél-party. A magántítkar/ bizonyos mértékig visszatükrözÍK ugyan ä társadalom fonákságait, de misztikájukkal, pesszimizmusukkal, kusza, gyakran alig érthető cselekményszövésükkel egészében mégis a XX. századi polgári kultúra dekadens ágához tartoznak. - /A szerk./- 47 -