Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

vagy egy Huckleberry Finnben is. Felfedezzük,hogy a darabban vagy a regényben minden a szerző gondolatának bizonyos szemszögét jelképezi, s ezt az általánosított értelmet szeretjük megkülönböztetni és leválasztani úgy, mintha a légy testéről választanék le a szárnyakat.

Ennek az eljárásnak megvan a maga haszna, azonban inkább a kritika, mint az alkotás szempontjáből. Mondjuk, irodalmi kritikus vagyok, és ebben a minőségemben akarok egy müvet elemezni. A szőbanforgé elemzésnek különféle indítékai lehetnek. Például mélységesen csodálom a müvet, és azért akarom boncolgatni, hogy magamnak vagy másoknak megmagyarázzam, mit csodálok rajta. Vagy nem tetszik nekem a mü, és boncolgatása által meg akarom magyarázni és egyben igazolni nemtetszésemet. Széttördelhetem a müvet valamenynyi vagy inkább néhány különálló részletére - valamennyit sosem sikerül összeszednem -, mert ki akarom mutatni öszszefüggésüket a létrehozásukban közreműködő társadalmi hatóerőkkel ; vagy mert uj esztétikát akarok rájuk alapozni; vagy egyszerűen azért, mert született kritikus vagyok és már kétéves koromban órákat szedtem szét. /A kritikusi beállítottság jól felismerhető, és általában semmi köze az alkotóihoz. Két Ikerfiamat el szoktam vinni moziba; az egyik csak a filmet akarja élvezni, a másikat a film nem érdekli, ő csak a vetítőgépet szeretné megvizsgálni./

Mivel a kritikus nem úgy vizsgálja a müvet, mint az élvezet forrását, hanem mint egy gépet, amely élvezhető terméket hozott létre, kénytelen néhány önkényes műveletet végrehajtani rajta. Ki kell ragadnia néhány olyan elemet, amelyek a műben elválaszthatatlanok és oszthatatlanok./Külön lélegzettel kell beszélnie Falstaff semmirekellő voltáról és egyéni varázsáról, mintha ezek a valóságban különválaszthat dk lennének./ Ki kell hámoznia a jellemet a szituációból, hogy külön beszélhessen mindkettőről, bár a valóságban még egyik sem létezett a másik nélkül. És ami a- 46 -