Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

Alig hinném, hogy ha valaki mindenáron a "Becsvágy"at akarta volna színpadra vinni, az képea lett volna megteremteni ezt az ingerlőén rejtélyes alakot.Hogy absztrakt mődon fejezzem ki magam:éppen azok a jellegzetességek hiányoznak belőle, amelyeket általában ezzel a hibával asszociálunk. Nem vakmerő, nem konok, nem hiú, nem alattomos. Úgy látszik, Shakespeare nem valami általánosságból indult ki, hogy azt illendő módon felöltöztesse, ügy látszik, inkább egy emberre gondolt és ebben találta meg a becsvágyat.

Azt sem gondolom,hogy Shakespeare részéről ez pusztán leleményes bravúr, és eljárásával sikerűit port hintenie szemünkbe. Van néhány olyan shakespeare-1 hős, akiben gyorsabban felismerjük az egyetemes jellemvonásokat, és hasonmásukat megtalálhatnánk a moralitásokban is: ilyen persze Othello, és - talán - Cressida, Angelo, Antonius és Shylock /Léhaság, Képmutatóm, Bujaság és Pénzeóvárság/. De ott vannak mind a többiek, akiket nehéz lenne egy-egy közhellyel Jellemezni. Ki találta meg a meghatározást Learre? Hamletre? Rómeóra, Cleopatrára, Brutusra? Kindegyikükben van valami egyetemesség és ebben nem kételkedünk, mikor beszélni halljuk őket. De úgy van meg bennük, mint valami különös megérzés, mint a szem tükrén az árnyék, vagy a visszhang, amelyről nem tudjuk pontosan, honnan jön. ott van, de - mint magunk is annyiszor tapasztaljuk - nincs megnevezve.

Művészi törekvéseinkben komolyan megzavar bennünket a szimbolizmus körüli sok szóbeszéd. Már mindenben szimbólumot látunk, nemcsak abban, amit a szerző maga la nyilvánvalóan annak szánt - Billy Buddhán*^ vagy Calibánban -, hanem egy Zubolyban, egy Peste-ben, a Vlzkereszt bohócában

x/ Billy Budd a Herman Melville regényíró - a Moby Biok szerzője - azonos oimü regényéből készült dramatizálásnak címszereplője; a müvet 1952-ben mutatták be a Brcadway-n. - /A szerk./

45