Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

ről a pontról igyekszem tovább. Gyakran csalódom: a kérdés, amiben, úgy látszott, egyetértünk, nem vezetett elég messzire: visszautasítottak,megakadtam, zavarba jövök.

Ô persze az egész idő alatt ugyanígy viselkedik énvelem. Mind a ketten az egyéni sajátosságok egész útvesztőjén furjuk át magunkat - azokon a részleteken, amelyek egyénivé és csaknem kifllrkészhetetlenné tesznek valamenynyiünket -, abban a reményben, hogy ha elég mélyre ásunk, hasonló lelki és szellemi tulajdonságokat fedezünk majd fel. Ismerősömről végül is bebizonyulhat, hogy ő maga a megtestesült "Barátság".De azért mégsem bánhatok vele úgy, mintha ez a barátság elvont, változhatatlan dolog lenne, ment minden egyéni sajátságtól. Nem élhetek vissza barátságával és nem tehetem túl szigorú próbára. Nem várathatom meg ok nélkül valamelyik vendéglőben. Nem lelkesedhetem erőszakosan valamiért,amit ő megvet. Nem mondhatok akármit a feleségéről. Nem szólhatok neki, hogy tisztítsa ki a körmét. Nem kényszerithetem maradásra, ha fáradt. Kölcsönös rokonszenvünk ára a kölcsönös türelem sok olyan vonással szemben, ami idegesítő, ami pusztán bogarasság, fetisizmus vagy bármelyikünk számára érthetetlen és nem helyénvaló .

Ha aztán már réges-régen ismerem, ha megtanultam,hogy előre megérezzem hangulatait, hogy személyiségének merőben sajátos barométer-skálájáról olvasni tudjak, megkockáztathatok róla bizonyos általánositásokat is. Most már elmondhatom, hogy lényének alapvonása a kedvesség, a büszkeség, a beosvágy vagy a romantika. De alighogy kimondom, máris az az érzésem támad, hogy egy kicsit hamisítok - apró ellentmondások ötlenek eszembe - és sietek szűkíteni megállapításomat. /"Igen, csakugyan büszke, bár nem egészen olyanformán..."/ Egyetlen szó sem lesz teljesen pontos, hamarosan elmerülök a pótlólagos jelzőkben. De most már mindenesetre kísérletet tehetek. Joggal próbálhatok általános képet adni az illetőről,mivei oly sok egyéni vonását- 42 -