Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

ha majd eljutok hozzá, ugyaniak konkrét lesz. A drámairó ugorhat akármilyen nagyot - de valahol mindig földet kell érnie.

3. Pelhókakukvár

Miközben tágítjuk a teret, amelyben a színház lélegezhet, mindenáron kerülnünk kell az úgynevezett "mélységet". "Mólység"-en ugyanazt értem, amit manapság, úgy látszik, mindenki - az elvontságot. A mai világ - a többi irodalmi műfajban csak úgy, mint a drámában - mintha fejébe vette volna,hogy a művész csak egyetlen uton-módon lehet "mélyebb": ha absztrakttá válik. Az eredmény: egy halom olyan darab, amelyben Isten egyszerre csak megjelenik, mint valamilyen obskúrus vasútállomás főnöke, amelyben a főszereplőket Ed barátunknak, Joe Saulnak, Mordeennek hívják és amelyben meg nem nevezett banditák tántorognak be szimbólikus udvarokba, hogy ott meg nem nevezett gengszterek lelőjjék őket, majd holttestüket fehérzakós alkalmazottak szeméttartályban elszállítsák.

Azt hiszem,kezdett derengeni bennünk,hogy aprólékoskodó, kissé unalmas "realista" darabjaink édes-keveset

mondanak a világról. Ezért arra a következtetésre jutót\

tunk, hogy egyetlen módon mondhatunk csak valamit a világegyetemről: ha magunk is "egyetemessé" válunk és az egész darabot teleszórjuk nagy kezdőbetűkkel. A különös csak az, hogy eszel a módszerrel még senkinek sem sikerűit egyetemes érvényű darabot Írnia.

Unt ahogy ez általában előfordul azoknál az ostobaságoknál, amelyeket friss ötletként könyvelünk el, ezt a módszert is kipróbálták már. Valójában a legősibb módszerek egyike, amelyet kipróbálnak, valahányszor a dráma megérik az újjászületésre. Aiszkhűlösz is élt ezzel a módszerrel ifjabb éveiben,amikor még nem jutott teljes birto- 36 -