Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

tünk a hasonlósággal a felezi- ;û - ahol a legkevésbé szükséges, legkevésbé érdekes, legkevésbé kifejező. Számos olyan darabot láttunk,amelyben a magatartás felszíne csaknem tökéletes volt, de az alatta rejlő motívumokban az igazság nyomait sem találtuk.

Általában akkor a legvalószínűbb, hogy igazat Írunk, ha a legkeményebben megdolgozunk az igazságért; mi azonban eddig ott dolgoztunk a legkeményebben, ahol az igazság nem túlságosan érdekes.

Mivel az utánzás most divatos fogalma - akár foglalkoztunk tudatos elemzésével,akár nem - ott rejtőzik minden mai színházi törekvésünk mélyéntabban a pillanatban, amint a kifejezés értelmezésében szöges és energikus fordulat következik be, ez szükségképpen hatni fog minden jövőbeli törekvésünkre. Ha föl akarjuk éleszteni a színházat, nem elég, hogy minden oldalról sorra külön-külőn megkocogtassuk; rázzuk fel a színház fogalma alatt rejlő alapvető feltevést, s meglátjuk, hogy féltucatnyi alkatrész azonnal magától repül a levegőbe.

Amint kinyitunk egy ajtót a különbözőség felé, bizonyos, hogy egyre-másra pattannak fel a további ajtók is az utunkban. Ezt a láncreakciót - bizonyos korlátok között - már láthattuk is működés közben.

Az ügynök halála és A vágy villamosa egyaránt bizonyos önkényes módosításokhoz folyamodott a szokásos szerkesztéssel szemben,s a hosszadalmas,naturalista felvonásritmust rövid, élénk,szaggatott jelenet-ritmussal váltotta fel. Mihelyt sikerült áttörni ezt a ritmust, megváltozott a tempó is: mind a két darab gyorsabban haladt és nagyobb területet fogott át. A ritmussal és tempóval együtt elkerülhetetlenül megváltozott a színpadkép is: egyidőben láthatjuk a háttér külsejét és belsejét, átnézhetünk egykor áthatolhatatlan falakon, ledönthetünk fizikai korlátokat. E folyton változó színpad megvilágítása okozott bizonyos- 34 -