Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

ságú felét, a különbözőséget. Ha a mi "realista" színházunk motorja csak félerővel pöfög és ha az előadás zászlaja fálárbócon kornyadozik - Íme az egyik ok.

Volt valami célom ezzel a sok jelentéstani szószaporitással; a drámaírót, aki nem akar szakítani az utánzás fogalmával, mert becsületesen tart tőle, hogy elveszíti szem elől a valóságot és az érthetetlenség senki-földjén köt ‘ki, ne kényszeritsük bele a másológép pozíciójába és a bilincsbeverő betüszerintiségbe; változtasson csak nyugodtan frontot, és kezdjen bátran kalandozni. Jelenlegi álláspontja és a középpont között,amelyen az utánzás mérlegnyelve átbillenhet a másik oldalra, ott terül el a képzelet kalandozásának hatalmas, gasdag birodalma. À jó utánzó valójában egész területeket is kiselejtezhet az élet felszínéből, anélkül, hogy az élethez való hűség megszegését kockáztatná.

A hasonlóság és különbözőség területei csak hozzávetőleg határozhatók meg. Hasonlóságra az ember érzelmi,lelki és szellemi magatartásánál kell törekedni, a hasonlóság tehát nagyobbára belső. A különbözőség a dolgok megnyilvánulásának módjában található; a különbözőség tehát nagyobbára külső. Utánzás közben akár gyökeresen is megváltoztathatom az élet látható felszínét: használhatok nem realisztikus nyelvet is valóságos érzelmek kifejezésére; önkényesen rendezhetem be a színpadot, hogy meggyorsítsam utamat olyan érzelmi mélységek felé, amelyek a legkevésbé sem önkényesek; nyugodtan figyelmen kivül hagyhatom vagy meghamisíthatom az ember mindennapi apró-cseprő ténykedéseit, hogy lehatolhassak lelkének mélyebb igazságaihoz.

A különbözőségnek a leghangsulyoeabban a felszínen kell - vagy legalább kellene - megmutatkoznia. Bddlg éppen fordítva dolgoztunk: a felületen törekedtünk a legnagyobb hasonlóságra. És meglehet, hogy a hasonlóság bonyolultabb, szubjektívabb alkján épp azért nem alkottunk igazán vagy legalább megközelítően magasrendüt, mert túl sokat törőá- 33 -