Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

rülbelül hatvan százalék a hasonlóság az élst felszínéhez és negyven százalék a különbözőség, senki sem szállna vitába vele - legfeljebb azért, hogy rámutasson: az illető belebonyolódott a meg nem fogható dolgok mérésének képtelen i;yekezetébe.

hagyjuk a matematikát és figyeljük inkább színházunk általános mozgásának irányát. Kevés darab törekszik Belaeoo penziójának vagy Sztanyiszlavszkij koldusának tökéletes azonosság! fokára; ritka az utánzás elvének és az utánaíképességnek teljes tagadása is. De a naturalista ezinház célja általánosságban mégis a majdnem teljes .azonosság: legyen csak a fal, amennyire lehet, tömör, legyenek a kellékek tökéletesen használhatók, az alakok viselkedése fényképszerűén pontos,beszédük pedig majdnem olyan, mintha gyorsírással jegyezték volna le. Ha nem találunk is bele a céltábla közepébe, de arrafelé célzunk; nem arra törekszünk, hogy a hasonlóságot és különbözőséget egyensúlyba hozzuk, hanem a lehető legnagyobb hasonlóságra és a lehető legkisebb különbözőségre.

Minél jobban megközelítjük ezt a célt - és valószínűleg nem túlzás azt mondanunk, hogy a teljes hasonlóságnak már nyclcvan-kilencven százaléka felé járunk -, annál távolabb lesz tőlünk az az érzékeny egyensúly,amely az utánzásnak igazi tartalma. Miközben azzal büszkélkedünk, hogy egyre tökéletesebben utánzunk, voltaképp az utánzás igazi természetét tagadjuk. Minél közelebb jutunk az azonossághoz, annál kevésbé utánzunk.

Attól tartok, Hospers megállapítását kíméletlenül a visszájára kell fordítanunk. Valamely műalkotás nem akkor utánoz egyre kevésbé jól, ha egyre távolodik a pontosságtól» h3r.em akkor,ha egyre inkább közeledik hozzá,

A mai színész tehát valójában nem Jobb,hanem rosszabb utánzásokat hozott létre. Az utánzás folyamatának csak az egyik felével törődött, azzal,hogy minél hasonlóbb legyen és közben sajnos elhanyagolta a másik és éppoly létfontos- 32 -