Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

A konvenciók a mi szemünkben az olyan drámaírók ifjonti eltévelyedései, akik még nem tudtak ennél jobbat. Nagy kár, hogy III. Richard olyan leplezetlenül megmondja, mit fog majd tenni,hogy Jágó olyan nyíltan beszél magáról, és hogy Lear - mielőtt még jóformán letelepedhettünk volna zsöllyénkbe - már szét is osztotta országát. Nagy igyekezettel elértük, hogy színházunk szinte teljesen ment legyen a konvencióktól; olyan színházat csinálunk, amelyben az élet felszínét jóformán nem lehet megkülönböztetni a színpadétól.Persze néhány konvenciónk azért nekünk is van; konvenció az az elképzelés, hogy a közönség egy igazi szoba egyik falán keresztülláthat; konvenció, hogy a függöny leereszkedhet, de ezután a cselekmény még folyik tovább; és ilyen még van néhány. De a lehető legkevesebb. Fölébekerekedtünk a konvenciónak, s ezáltal tökéletessé tettük a tükröt.

Soha eszünkbe sem jut, hogy a primitiv elődeink által használt konvenciók igen gyakran szellemes és leleményes rövidítések voltak - rövidítések,amelyeknek az volt a céljuk, hogy átvághassunk mindenen, ami mellékes és lényegtelen, s egyenesen ahhoz jussunk, ami nagy mértékben lényeges és komoly következményekkel jár. Tanácstalanul állunk a görög kórussal szemben és a darab felesleges burjánzásának, ballasztjárnak látjuk; a valóságban ez volt az akkor ismert leggyorsabb módszer arra, hogy nagy vonásokkal felvázolják a szóbanforgó hátteret, hogy ne veszítsük el a mellékes fejleményeket sem és hogy megvilágítsák előttünk azokat az erkölcsi és filozófiai mélységeket, amelyeket ki kell hámozni a bonyolult meséből. Az olyan darabnak, mint amilyen Charles Morgan Az égő üvégjex{ két és fél órájába

x/ Charles Morgan /sz. 1894/ angol iró és drámairó e müve /The Burning Blass. 1954/ egy pusztító erejű fikti'v találmány kdrlílrorog; a konfliktus azt a kérdést feszegeti, szabad-e ilyen találmányt átadni a politikusoknak? - /A szerk./- 21 -