Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

"Én nem is hittem róla soha, drágám. Honnét vetted az uj függönyt?"

"Délután elmentem és megvásároltam.Ugye szép? Vigyázz a karnissal, frissen lakkozták."

"Hogy jutott eszedbe, édes?"

"Bruce jön. Hát gondoltam, egyszer csak meg kell csinálnom a tavaszi nagytakarítást,"

"És az egészet egy nap megcsináltad? Évek óta nem volt ilyen szép a lakás."

"Tudok én jó háziasszony is lenni, ha akarok. Igazam van, Doc?"

"Sosem volt panaszom rá. Marie hol van?"

"Hem tudom. Kern láttam azóta,hogy reggel elment Turkkel."

"Marie túl szép lány ahhoz, hogy arra a fiúra fecsérelje az idejét."

"Ugyan, apus, Marie tud vigyázni magára. Sose aggódj érte."

"Ha, azt hiszem, McSee-ék már várnak."

"Várj, apus, átszaladok Coffmannéhoz, megkérdezem, van-e ezüsttisztitója. Mindjárt itt leszek..."

A jellemzés megragadó. Az iró gondosan előkészített egy majdan elkövetkező jelenetet. Egyébként ez a daf*ab végül napjainkban szokatlan heves robbanással zárul. De a ritmusa, mint minden mai "realista" darabé,ennek is alapvetően lomha.

A mai "realizmus" megköveteli a részletek hiánytalan felsorakoztatását, az emberi magatartás olyan esetleges, mindennapi voltát, ami ugyan nem zárja ki a dráma lehetőségét, de megjelenését a végtelenségig késlelteti.Mondjuk, hogy valamit közölni szeretnék a közönséggel. Annak azonban, hogy közlésről van szó, nem szabad kiderülnie. Úgy kell tennem, mintha megőrizném az élet esetleges és következetlen ritmusát, az életét, amely semmit sem visz véghez közvetlenül. Rá kell szorítanom hőseimet, hogy úgy tegye- 16 -