Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

IV. Izületi csúz

nek, ndntha az égvilágon minden egyéb érdekelné 5ket: az aznapi időjárás, a cipő formája, a szakszerű rántotta-készités. De semmiképp sem szabad érdeklődést mutatniok a szóbanforgó közlés iránt. Ha Ügyes vagyok,ez a közlés csak úgy véletlenül pottyanhat el. Vagy falatonként, morzsánként csempészhetem be az udvarias csevegés hosszú futamaibaJIinden negyedik sor után egy hajszálnyival előbbre nyomulhatok, minden négy adag hihető kirakati diszre juthat egy adag lényeges mondanivaló. Tovább fejleszthetem mesémet, ds csak azzal a feltétellel, hogy lopva fejlesztem tovább és egyetlen karcolást sem ejtek a nyugodt felszínen. Valóságos szakértője leszek a menetközben elejtett célzásoknak, a soha fel nemtilnő, sokatmondó megjegyzéseknek, a sejtetésnek, melyet épp azáltal érünk el, hogy hallgattunk valamiről. A dráma maga legfeljebb alkalmi visszhangként ütheti meg fülünket ; csak a haszontalan előteret szabad gondosan kidolgozni. Drámában utazni fölöttébb gyanús üzlet; úgy illik, hogy kint hagyjuk a kollekciónkat a hátsó lépcsőnél, mig a jó társaság odabent teázik. így aztán darabom oly óvatosan halad előre,mint az az ember,aki úgy akar feljutni a lépcsőn, hogy egyetlen deszka se nyikorduljon meg a talpa alatt. Lábujjhegyen járó drámairó vagyok.

Első kötelességem a tökéletes valószerüség. Mesém és alakjaim persze egymagákban még nem tökéletesen valószerüek. Ezért félre kell tolnom őket, míg tisztelgő látogatást nem teszek körülöttük, rajtuk kivül és mellettük minden más dolognál, ami valószerü - ami érdektelenül, oda nem tartozóan valószerü.

Tegyük fel, hogy a dráma céljának megfelelően hőseimet kocsmába akarom vinni. Eszembe sem juthat, hogy csak úgy egyszerűen odavigyen őket, és rájuk bízzam, munkálkodjanak a dráma célján. Előbb be kell bizonyítanom,hogy jártam már kocsmában, tudom, milyenek a kocsmák, jól ismerem- 17 -