Kerr, Walter: A drámai nyelvről. (Szemelvények) - Korszerű színház 23. (Budapest, 1961)

Általában

a Romeo és Júliában, elbámulunk rajta, milyen hallatlanul izgalmas is tud lenni a ezinház.

Mindnyájan szeretünk nézni olyan dolgokat, amelyek gyorsabban haladnak nálunk: legyen az ló, vonat vagy színdarab, Szeretjük, ha valami előreröpit, ha előre kell dőlnünk, nehogy valamit elmulasszunk, ha az állandóan mozgó kép messzire ragad zsöllyénkből. Tetteink az élet minden egyéb területén ezt az elvet követik: egész éjszaka virrasztunk egy könyv fölött, amiben van mozgás /azért nem tudjuk letenni, mert oly gyorsan mozog előre/; nem tudjuk otthagyni a társaságot, ahol a hangulat a tetőfokra hágott /onnan tudjuk, hogy jól érezzük magunkat, mert olyan gyorsan árad belőlünk a szó/; lelkesen dolgozunk munkaidő után is,ha éppen akkor buknak ki fejünkből a gondolatok s attól félünk, el találjuk felejteni őket /ha gyorsan vág az eszünk,az alkotás és a megkönnyebbülés mámoritő öröme tölt el/, és fordítva: félredobjuk a könyvet,amelyik egyhelyben topog; korán otthagyjuk a társaságot, ha csigatempóban folyik a beszélgetés; összecsapjuk a munkát, ha azt érezzük, hogy eszünk lomhán jár. Az a színház tehát, mely azért ragaszkodik a vontatott ritmushoz, mart az élet is ilyen,nsm számol a mlndannyiunk által ismert élettel — vagy legalább is azzal a fajta élettel nem, amelyet szeretünk. Az igaz, hogy néha unjuk az életünket; de vajon a színház- csak akkor lehet őszinte, ha pusztán imalmunkat tükrözi? Élvezetet az az iró szerez, aki felajzza figyelmünket, aki kényszerít rá, hogy lépést tartsunk vele, aki szaporábbá teszi lélegzetünket és vad pezsgésre serkenti vérünket.

Mindannyian mohón szomjazzuk az élményt, a tapasztalatot. Ahányszor csak tűzesetet látunk, mindig odamegyünk; életünkben legalább egyszer még a cinerámához is el lehet csábítani bennünket. Akármilyen kényes is az Ízlésünk, a földalattin mégis megpróbáljuk meglesni a képet a szemben- Ü1Ő utas képeslapjában. Omolják be egy tető, ütközzön neki egy kocsi as autósztráda töltésének, öljék meg a hőst egy- 110 -