Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

a darab vitathatatlanul ragyogó nyelvét és alakjait életben tartsa. Kincs cselekménye, s ezért a darab elveszett számunkra.

Oscar Vilde Bunbury.1 e Irodalmi érték szempontjából valamivel, jól megrajzolt alakok hordozójaként pedig sokkal kevesebbet ér, mint az ír él a világ. Mégiss noha csaknem kétszáz évvel később keletkezett, máris .többször játszották, mint Congreve bravurdarabját, és valószínű, hogy a színháztörténet jobb színpadi műnek fogja elkönyvelni. Életereje, s ezt Oscar Vilde jél tudta, meséjében rejlik. Így anekdóta szerint Vilde az első előadáson kétségbeesetten járkált föl-alá a színfalak mögött, és nem volt hajlandó vigaszt meríteni abból,hogy a közönség egyes sorokra elragadtatva reagált. Vilde várt. Csak a második felvonásnál kezdett felbátorodni, amikor a nevetés egy cselekményben fordulat hatására robban ki - a belépő Jack mély gyászt hord holtnak hitt fivéréért, holott az él, sőt ott szerelmeskedik a szomszéd szobában. Vilde-nek meg kellett bizonyosodnia arról, hogy a közönség követi a cselekményt és magát a bonyodalmat tartja lényegénél fogva mulatságosnak, s csak ezután engedte meg magának, hogy bízzon a sikerben. Elég könnyű emlékezetünkbe idézni ötöthatot a darab legjobb bemondásai közül, s máris el tudjuk képzelni, hogy a sikert ezek biztosították; de még egyetlen darab sem maradt fenn öt bemondás, öt alak vagy egy hangulat öt változata révén. Ezeknek az egyéb értékeknek, úgy látszik, erős dramaturgiai alapon kell nyugodniok; a mese lehet képtelen, de jelen kell lennie, a maga nyers éa erőteljes valóságában.

ügy látszik tehát, hogy a -mese és a jellem nem olyan ellenségek, mint amilyennek néha tartják őket. A szituáció és az esemény önmagától még soha nem akadályozta meg, hogy az alak életre lobbanjon. Szituációval "telitüzdelt" darabokból pattantak elő a legnagyobb szabású és legéletszerűbb alakok, amelyeket csak Ismerünk, nagyobbázabáénak- 87 -