Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

csodálatos is, kicsúszik az iró kezéből. Uercutiót leszúrják./És halálát az iró felhasználja a cselekmény továbbvitelére./ A Lear Bolondja nagyszerű Bolond. De eljön az idő, hogy csak a mese nyomában kulloghat. A mese gyorsan megfeledkezik róla.

Meglehet,hogy az eredmény néha kétségtelenül pongyola. De két célt elér ez a módszer: a jellemek fejlődnek} és a mesét végig lehet mondani. Nem tudom, hogy lelkünk legmélyén kivánunk-e ennél többet.

Molière - francia lévén - sokkal racionálisabb és ezért rendszeresebb koponya hírében áll. És Molière takarékosabb is annyiban, hogy kevesebb alakot, kevesebb mellékcselekményt, kevesebb hátteret használ. De az a mód, ahogyan, alakjait állandóan mozgatva és serkentve, kialakítja a mesét, feltűnően hasonló. A darab kezdetén bizonyos szituáció lebeg előtte: egy semmirekellő tudós doktornak adja ki magát ;egy képmutató arra használja föl jámbor hirét, hogy elcsábítsa jótevője feleségét. Molière tudja - és tudjuk mi is -, hogy körülbelül hogyan végződik majd a dolog.De a mesének e két határa - a cselekmény kezdete és vége - közt széles teret hagy a mozgásra. Alakjait rábízza a szituációra, hiszen a szituáció őket érinti. De joguk van rá, hogy a maguk módján vágjanak neki, hogy cselezzenek, színleljenek, merészen előretörjenek, úgy, ahogy csak ők cselezhetnek, színlelnek, törnek előre. Megvannak a mese-szabta korlátáik, de határozott utasításokat nem kapnak. Sganarelle kedvére gúnyolhatja az orvosokat, és amilyen boszorkányos trükk csak eszébe jut, úgy menekülhet a leleplezés elől. Tartuffe lehet kegyes és csaló ezer különböző módoni bízzuk rá, milyen jeleneteket akar eljátszani.

Ezekre az ihletett és szertelenül gazdag alakokra mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy engedelmesek lennének. És olykor bizony eljutnak arra a pontra, ahol kimerítették a mesét anélkül, hogy szálait elkötözték volna. A laza- 72 -