Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)
III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?
szálvégek ellepik a színpadots az alakok eddig a lényeges dolgokkal foglalkoztak. És Ilyenkor Kolláré kedélyesen nemtörődöm. Mindig akad egy "ládika", amelyet a padláson meg lehet találni, miközben az iró vállat von és mosolyog. Az aztán mindent megmagyaráz. Vagy üzenet jöhet a királytól, rég elveszett apa kerülhet elő valahonnét, hogy megoldja azt, amit meg kell oldani. Áz Igazán fontos dolgokról ekkorra már rég gondoskodás történt; volt egy mese, hogy a darab megkapja színpadi létjogosultságát, és voltak jellemek, hogy a mese Igaznak hasson. Ha türelmes puristák vagyunk, még ennél is többre Juthatunk. Az Oidipusz királyt eddig még senki sem nevezte pongyola műnek. De igaz lelkiismerettel "jól megcsinált" darabnak sem mondhatja senki. Tökéletesen átgondolt, de semmilyen tekintetben nem kiagyalt mü. Hírnökök érkezhetnek; öreg pásztorokat lehet szólásra bimi.De nem Szophoklész küldött értük, hanem Oidipusz. Az Oidipuszt mellbevágó felfedezések nem véletlen egybeesésekből fakadnak ; Oidipusz vágyott rájuk, ő nyomozott utánuk,5 kényszeritette ki őket. Olyan felfedezések, amelyek parancsoló erővel folynak ennek az embernek a jelleméből - ismerve büszkeségét, értelmét, leleményességét, eltökéltségét. Uindent Oidipusz indit el, 5 a felelős mindenért. Nincs szüksége egy ravasz szerző segitségére. Mindamellett hiba lenne,ha az Oidipuszt igazán követendő mintaképnek kiáltanék ki. Hadd alkossa meg a lángész a tökéletes darabot, ha tudja; mi, többiek pedig lássunk csak inkább az után, ami tehetségünktől természetes utón telik. Az Oidipusz tökéletes mü. De ismerjük fel azt is, hogy egyedülálló. Még Szophoklésb saját könyvtárában sem találunk hasonlót hozzá. Az Antigoné lazább szövetű, az B1aktra még sokkal lazább. Ha hajlamosak vagyunk úgy gondolni a görögökre, mint akik kivételesen tömör darabokat Írtak, akkor legjobb, ha megvizsgáljuk Euripidész valamelyik rögtönzését a furcsábbak közül. 73 -