Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

vései a szlntuáció, amely az alakokat a maga képére formálja, önmagában lehet életszerűin tézis azonban merő kiagyalás.

De vajon maga a mese csukta-e kalodába ezeket az alakokat,a mese kényszeritette-e őket egy maroknyi, céljának megfelelő megnyilatkozásra? Vagy talán csak a meseszövésnek egy bizonyos fajtája, elavult fogásoknak egy bizonyos készlete?

A jól megcsinált darab hátrafelé szerkeszt s minden számottevő mozzanatot úgy munkál meg,hogy beleilleszkedjenek a "nagy" jelenetek előre kitervelt sablonjába. Minden bizonnyal lehet másképp is szerkeszteni.

Az embernek ritkán támad az az érzése, hogy Shakespeare valaha visszafelé szerkesztett volna. Amennyire tudjuk, elég pontos elképzelése lehetett arról, hová akar eljutni} általában úgy dolgozott, hogy másvalaki meséje vagy valamelyik történetíró krónikája lebegett szeme előtt. Mégis, a mód, hogy oda jusson, ahová törekedett, nem volt lerögzítve - laza volt, hajlítható, nyitva minden uj impulzusnak. A darabokban tobzódik az ötletes cselekményszövés - de nagyon kevés bennük az ügyes vagy "jól megcsinált" jelenet.

Elmondották már - és azt hiszem, jogosan -s Shakespeare olyannyira elismerte a mese elsőbbségét, hogy sosem habozott feláldozni érte a jellemet. De a jellemet a meséért kétféleképp lehet feláldozni. Az egyik mód az, hogy - jóval minden más műveletet megelőzően - apró részleteiben is kikalapáljuk a mesét, s aztán úgy formáljuk meg a jellemeket, hogy beleilleszkedjenek. A másik módi nagy vonalakban megragadjuk a mesét, némi derűs önállóság engedélyezésével elindítjuk az alakokat, és aztán - ha valamilyen baleset folytán elkószálnak és sehogysem hajlandók hazajönni - kipottyantjuk őket a darabból. Persze ez az utóbbi volt Shakespeare állandó módszere.Mercutio csodálatos alak, és mehet a saját feje után. De akármilyen- 71 -