Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

Arthur Hopkins mindezt megmondta már:1

"A jövő drámáját Inkább a jellem, mint a történés érdekli majd. E téren egyvonalban halad a többi művészeti formával, valamint a tudományos kutatással, amely inkább a lét lényegét keresi, semhogy megnyilvánulásainak részleteivel bíbelődnék... A jellem feltárásában nyilvánvalóan nagyobb és gazdagabb kifejezésben változatosság rejlik, mint a régóta használt szituációk módosított alkalmazásaiban. Valaki egyszer nem sajnálta a fáradságot, és felsorolta a drámaíró rendelkezésére álló alapvető szituációkat. Kétlem azonban, hogy valaki is bele merne fogni az elképzelhető jellemtipusok 1ajstromosásába. Akár a különböző ujjlenyomatokat akarná összeszámolni, A legtöbb klasszikus műből nyilvánvaló, hogy az emberi lélek gazdagabb talaj , mint az ember minden külső megnyilvánulása. Hamlet egyetlen monológja sokkal Izgalmasabb panorámát tár elénk, mint az utolsó jelenet őrjöngő gyilkosságainak egész sorozata."

Ismételted közölték velünk, hogy a vezetőszerep a jellemé. Ha nem a jellemé, úgy a hangulaté. Ha nem a hangulaté - a hangulat szó néha kissé romantikusan hangzik-, akkor az objektiv környezettanulmányé. Ezek nemcsak forrásai a drámaírónak, nemcsak alkotásának kútfői; ezek a valóságos célok is, amelyek felé törekszik; önmagukban is betöltik a dráma minden követelményét.

Mig drámairásunk fele, vagy «nnAi valamivel nagyobb része bizonyos intellektuális nézetek megvilágítását tűzte ki célul, a többi viszont a jellem, a hangulat és a miliő szenvtelen vizsgálatára fordítja figyelmét - olyan darabokat alkot,amelyekben ezek a legfőbb, ha ugyan nem a kizárólagos elemek. Ezzel elérkeztünk Carson llcCul-Arthur Melancthon Hopkins /1878-1950/ ismert amerikai producer, aki 1912-től fogva számos darabot mutatott be New Torkban,köztük Shakespeare -,Ibsen- és O’Neillmüveket. - /A szerk./- 52 -