Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?

Az eseménytelenség a porondon csöndben kimúlik* Ami túl halk, túl lassú, túl kicsiny, az szétmállik,elvész ebben a nyüzsgő pajtában.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy színházi kellék, amit terjedelemnek, azaz nagyságnak hívtak, iáikor Arisztotelész megkísérelte lerögzíteni a tragédia lényegét, úgy irta le ezt a műfajt, mint "egy teljes és kerek oselekvénynek az utánzását, melynek megszabott terjedelme van." És gyorsan hozzátette: "mert lehet valami kerek egész, habár nincs is nagy terjedelme”. Amikor Arisztotelész a szépről beszélt, azt mondta, hogy "a szép a rendben és a nagyságban nyilvánul." Végül addig mérészkedett, hogy kijelentette: "A darab hosszúságát tekintve a dolog természeténél fogva az áttekinthetőség határán belül mindig a nagyobbik lesz a szebbik."*

Manapság általában bizalmatlanok vagyunk a nagy méretek iránt; a látványosságban pedig még kevésbé bízunk. Tudjuk, hogy a közönség szomjazik a rendkívüli eseményekre, ezt azonban szivünk szerint a közönség egyik legkevésbé vonzó tulajdonságának tartjuk; sekélyes lzgalomhajhászásnak, a tobzódó szinek primitiv kedvelésének, a valóságtól való elmenekülés, a szublimálás, a romantikus élménypótlék meglehetősen silány formájának - valóságellenes póznak az élettel szemben.

Én nem vagyok olyan biztos benne, hogy az Izgalomnak ezt a szenvedélyes szeretetét helyesen értelmezzük. Lehet, hogy épp a valóság iránti szenvedélyes érdeklődés jelenik meg benne; érdeklődés különösképpen az iránt a valóság iránt, amelyet másképp nem lehet megragadni.

Rendkívüli, erőszakos cselekmények, kiemelkedően nagyszabású események Időnként súrolják életünk külső perifériáit. Azt hiszem, a legtöbbünknek volt már dolga önx Az Arisztotelész Poétikáiéból vett idézeteket most is, a későbbiekben is Geréb József fordításában közöljük. - /A szerk»/- *7 -■