Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)
III. Hogy ronthatjuk el a jó mesét?
III. rész HOGT RONTHATJUK EL A JÓ MESÉT? Napjaink egyik népszerűtlen hagyománya, hogy csupa jószándékból tézissé alakítjuk a témát, szócsővé a színpadi alakot és főpappá a drámaírót. E változások egyike sem gyakorolt nagy vonzerőt az egykor színházszerető közönségre {viszont nem hozta létre számunkra azt a maradandó művészetet sem, amely után áhítoztunk. Sőt, inkább csak gáncsot vetett a művészetnek. Napjaink másik lényeges - és ugyanilyen népszerűtlen - hagyományát szintén a jó, sőt talán még jobb szándékok örökítették ránk. Bizonyos értelemben az volt itt a cél, hogy kijavítsunk néhány Ibsen-sugalmazta hibát, különösképpen a jellemábrázolás fogyatékosságait. De miközben ezen munkálkodtunk, megtámadtunk és tönkretettünk egy másik hagyományos, népszerű értéket: a mesét. Eszünkbe sem jutott, hogy a célul kitűzött speciális tökéletesítést talán elérhetnők az elbeszélő-elem vonzóerejének feláldozása nélkül is;és a mese feláldozása meggyőződésem szerint belső szabotázzsá vált. Ismét az történt, hogy egy népszerű érték tagadása egy teljességgel szükséges esztétikai érték tagadáséra vezetett. A következő néhány fejezetben azokról a darabokról lesz szó, amelyeket még mindig Csehov-utánzatoknak vagy legalábbis meglehetős Csehov-utánzatoknak szánunk.- 42 -
