Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

I. Hogy állunk ma?

kor köt ki ilyenkor bizonyos korlátolt látásmódnál, ilyen vagy amolyan bárgyú, de makacsul fenntartott szentimentalizmusnál, amely sikeresen bénítja meg az előrehaladást« A Berthának és a Titus Andronicusnak. a Charley néniének^ és A makrancos hölgynek alapelgondolása nagyjából ugyanaz. De az erzsébetkori látásmód éppolyan realista volt, mint amilyen jámboran tökfejü a késő-viktoriánus. Ahogyan más vonatkozásban Alfred North Whitehead megjegyezte:"Tennyson nagy költő volt, csak a témája volt középszerű. Ez a téma: a viktoriánus Anglia.,,xx

Akárhogy van is, az esztétikailag értéktelen, de hitelesen népi szinház az én szememben sok tekintetben kívánatosabb, mint a "vájtfülü" kisebbség nagyobb igényű, de szándékosam népszerűtlen színháza. A népszerű, népi szinház - bármilyen vulgáris legyen is - érintetlenül hagyja a színház lényegét: biztosítja magának a széles nagyközönség hűségét,munkaalkalmat teremt a színészeknek, a gyakorló drámaíróknak piacot és jövedelmet nyújt és egy egész színházi hálózatot tart fenn a haszon lehetőségének alapján, Röviden szólva életbentartja a szinház létfeltételeit, éppúgy, mint ahogy a kisebbségi szinház elkerülhetetlenül csökkenti, ha ugyan el nem pusztítja azokat. A népszerű szinház legrosszabb esetben tartja a szinház állásait; a legjobb esetben pedig elvezet a Hamlethez.

Ezenkívül a népszerű színház az, amelynek nagyobb az asszimilációs képessége. Shakespeare könnyű szerrel max Brandon Thomas angol színésznek ez az 1895-ban bemutatott müve /eredeti cimén Charley’s Aunt/ a szélsőséges eszközökkel dolgozó igénytelen bohőzat iskolapéldája. A bohózatot nálunk is adták, 1948-ban pedig az USA-ban musical készült belőle. - /A szerk./

Lord Alfred Tennyson /1809-1892/ Wordsworth halála után Anglia poeta laureatusa volt; korában főleg Arden Enoch cimü költeménye és Király-idilljei voltak kedveltek; költészete mára már elavult.- /k szerk./- 40 -