Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

I. Hogy állunk ma?

séges. A dráma a részeg mulatságból, a suszter ünnepnapjából, a vulgáris bohózatból kiindulva nőtt felfelé, nem pedig az elemző és bíráló akadémiából kiindulva haladt lefelé. Csak idő és bátorítás kell hozzá, s a commedla deli* arte elérkezik Uollere-hez.

Az ellenkező reményt - azt, hogy a müveit színházat Intellektuális síkon meg lehet álmodni és akár erőszakkal Is létrehozni, és az aztán majd leszivárog a népi gondolkodásba - nem igazolják történelmi sikerek. Ha egy szellemi kisebbség egy "Jobb" színházra törekszik és azt meg is valósítja, akkor általában olyan müvek születnek, melyek ugyan irodalmiak,de vértelenek. Megértő közönségre az udvar, az egyetem vagy a stúdiószínház elszigetelt körében talál. Minél Inkább képes rá, hogy behatoljon az üzleti alapon álló színházba le, annál Inkább viszi csődbe azt. Főképp az erősen racionális hajlamú emberekhez szól, akik, úgy látszik, már kimerítették az egyszerű szórakozás minden lehetőségét, és helyette kikötöttek technikák, elméletek és tételek finnyás boncolásánál, Közönsége ellentmondást nem tűrve taszít el magától mindent, ami a kb. 130 százalékos intelligencia-fok alatt marad. A földhözragadt többség azonban nem szívja lassan magába ezt a fentröl Jövő szózatot, és - az olasz reneszánsz Idejét csak úgy,mint ma - átszökik saját szórakozási módjaihoz, ahol - a oommedla dell’artéban vagy Chaplin munkásságában - öntudatlanul is olyasmit hoz létre, amit végül mi magunk is valamenynyien sokkal többre becsülünk.

Ha becsületesek akarunk maradni az ellenkező állásponttal szemben, el kell ismernünk, hogy a népszerű színház nem emelkedik mindig a vitathatatlan nagyságig és gyakran, önmagába zárkózva, holtpontra jut. A népszerű, a népi színház néha megrekedt Seribe, Bouolcault vagy a Bertha, a varrólány szintjén. Véleményem szerint azonban ezt az esztétikai torlaszt nem a színház népi volta állítja, hanem valami általános társadalmi erőtlenség: maga a- 39 -