Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

I. Hogy állunk ma?

hee menekülünk. Shakespeare megalkuvásai "ellenére" volt nagyi Hollere közönséges bohózat! fogásai "ellenére"! napjainkban Chaplin pedig műfaja "ellenére" hagy. Mindhárman egyéni diadalokat arattak önmagukban nem kívánatos körülményeik fölött.

Íz igazság, azt gyanítom, épp az ellenkezői ezek a művészek épp azért voltak nagyok, mert a széles közönség egyetemével vállaltak közösséget, á "műveletlen" közönség Jelenléte a színházban nélkülözhetetlen előfeltétele az Igazán nagyszabású drámának|a nagyság a közönség kihívásának elfogadásából nö ki.

Íz ideális színház kétségkívül az, amely éppúgy tetszik a boltilánynak, mint a művelt elitnek. /ízt a nézetet mellesleg manapság nem valljuk - egyáltalán nem vesszük tekintetbe a boltilány Ízléséti mégis, ez az a nézet, amelyhez - legalább szóban - a leghajthatatlanabb esztéta is valószínűleg csatlakozik./

Íz a kérdés, hogy ezt a mindenkihez szóló színházat úgy valósithatjuk-e meg, hogy valamilyen Intellektuális magaslatról "lefelé", a tömegeknek szabunk törvényeket, avagy úgy, hogy a tömegek Ösztönéből építünk fölfelé.

1 történelem bizonysága, ha Jól olvasom ki, egyértelműen az utóbbi mellett szól. 1 "nagy" színház úgy Jön létre, hogy először legprimitívebb pártfőgóinak legprimitívebb szenvedélyeit veszi figyelembe. Azzal, hogy kielégíti az emberi faj elismerten gyermeki - bár nem szükségképpen gyermekes - vágyát a heves hatások, a látványosság, a lehető legharsányabb vígjátéki eszközök iránt, gyökereit mélyen az egyetemes tudatba ereszti. Úgy látszik, h?>gy erre a széles, erős, demokratikus alapra úgyszólván : ndent fel lehet építeni. Ha az alapozás biztos, bármilyen tornyos, magas épületet lehet emelni rá.A dráma, természetónéi fogva, tömegjellegü művészet. A tömeg Jelenléte az amfiteátrumban e rendkívül sokrétű vállalkozásnak nemcsak gazdasági biztonságához, hanem művészi értékéhez is szük- 58 -