Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

I. Hogy állunk ma?

Shakespeare darabjai olyan színházban láttak napvilágot, amely programjául tűzte ki,hogy előadásain az Írástudatlan néző ne csak szívesen látott vendég legyen, de - akár az Ízlés rovására is - mindvégig kedvében is járjanak. Ezt az élénk, vérszomjas, szemérmetlenül és nyíltan teatralista drámai formát Kyd,x Marlowe és néhány jelentéktelenebb szerző teremtette meg; Shakespeare bizonyos érdekes megoldásokkal tökéletesítette, de arra nagyon vigyázott, hogy szét ne rombolja.

Molière is ezt a jelenleg nem divatozó játszmát tanulta ki, 8 azonban kemény iskolában. Miután huszonegy éves korában a divatos fegyverekkel próbálta meghódítani a mesterkélt Ízlésű Párizst és gyors anyagi bukása börtönbe juttatta, vidékre ment, hogy ott Ismerkedjék meg mesterségének alapelveivel. Mire tizenhárom évet szentelt annak, hogy kifürkésszei hogyan nyerheti el a rakoncátlan falusi nép tetszését, akkor rájött, hogy immár a párizsi közönségét is meg tudja nyerni.

Szophoklész darabjait olyan társadalom hívta létre, amely hitt a rabszolgaságban, de abban Is, hogy minden rabszolgának joga van a maga helyéhez a színházban. Mivel a görög színpadi szokások ma túl távollak számunkra, ködös elképzelésünk szerint egy görög szinielöadás csupa mértéktartás és fennköltség volt. Valójában harsogó színek, a zene nagy szerepe és vaskos életerő jellemezte; a közönség lármázott, uzsonnakosarakból majszolt, mintha valami ünnepi kiránduláson lett volna, és mindig kész volt rá, hogy kövei hajigáija meg azt az Írót, akinek müvét nem találta elég színvonalasnak.

Thomas Kyd /15577-1595?/ kora egyik legkedveltebb angol tragédlalrójaj főmüvét, a Spanyol tragédiát időnként ma is játsszák, elveszett Efamlet-dráméűa pedig Shakespeare-nek is forrásul szolgált. - /1 azerk./- jé -