Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

I. Hogy állunk ma?

házat, oly vadul igyekszik föltámasztani a kibunyóban lévő dinamikát. A vagy szolid, vagy dühödt visszakérődzásnak ez az utolsó szakasza mindaddig tart, mig a közönség ott nem hagyja a színházat /ezt gyakran megtette már/, vagy nem akad valaki, aki felismeri az újabb társadalmi hajtóerőt és sikeresen visszatükrözi azt.

Kikor aztán az uj társadalmi áramlat megkapja a maga színházi kifejezését, valószínű, hogy a régi világból valók számára ez az uj forma teljességgel felismerhetetlen. Euripidész után a görögöknél Uenandrosz meghitt, családias hangulatú tükre ragyog fel. Webster után a következő, polgárjogot nyert angol ciklus az erkölcstelen, szellemes és parókán restauráció, a maga dendlskedő mesterkéltségével.

Egy ilyen felismerésből, érettségből és hanyatlásból álló ciklus élettartamát - bőven számítva - átlag hatvan évre tehetjük. A mi ciklusunk ma hetvenöt éves.

Kezdetét 1877-ben Ibsen drámájának, A társadalom ■hámaszMlnak megjelenése jelezte. Eddig tartott, amíg Ibsen végleg leszámolt egy korábbi és kimerült forma - a romantikus, verses történelmi dráma - konvencionális handabandázásával. Átlábolt közben néhány érdekes kísérleten is; egyikükben /a Peer Gyntben/ a romantikus veraes formát próbálta összeötvözni a kialakulóban lévő társadalomkritikai áramlattal.

A társadalom támaszaiban az uj forma kijegeceeedett. A kor rátalált a színházi konvencióknak arra a készletére, a drámai helyzeteknek és magatartásoknak arra az elrendezésére, amelyben hajlandó volt saját képmását felismerni. Ibsen hamar továbbfejlesztette és gyümölcsöztette ezt a stilust. A népgyülölőt - a mai mintaképek közül ma is a legversenyképesebbet - 1882-ben irta meg.Az amerikai színház csaknem azonnal hozzálátott e különleges uj dramaturgia lehetőségeinek tanulmányozásához; Modjeska már 1883-- 28