Kerr, Walter: „A szabálytalan” drámáról. (Szemelvények) - Korszerű színház 22. (Budapest, 1961)

I. Hogy állunk ma?

hirtelen, egyetlen szerencsés huszárvágással fedezi föl azt a fajta drámai szerkezetet, amely leginkább alkalmas rá, hogy felfogja és a társadalom számára verje vissza a társadalomból kiáramló sugárzást.

A társadalom persze örömmel Ismer rá saját képére, törekvéseinek Jelképes — vagy néha egészen szószerinti — ábrázolására. A forma népszerű lesz és egyre többen utánozzák. Shakespeare, és mellette egy tucatnyi Jelentéktelenebb lró ellopja Marlowe villámát. Szophoklész fülel Aiszkhüloszra és Javít a hangszerelésen. Emltt nyesegetve, amoda uj magot vetve - az utánzás megórlell a ciklust, és az egy Ideig virágzik, siker és dicsőség közepette.

De az Idő kereke fordul, változik a látásmód, elhal az ambíció./Valamely ambíció egyaránt belefulhat a bukásba és a sikerbe./ A társadalomból eredő ösztönzőerő Irányt változtat,levedll régi bőrét és újban Jelenik meg. A színház, mint minden szervezett Intézmény, egy kicsit lemarad, és Ilyenkor vagy ritusszerüen és egyre bágyadtabban visszhangozza a nagy korszak hangjait, vagy a keserű kiábrándultság valamivel frissebben reagáló, de mégis Jellegzetesen dekadens periódusába csúszik át. Fletcher kecses, de értelmetlen gesztusokkal követi Shakespeare-t;x Webster nagyobb Igyekezetét fejt ki és lázas szócsépléssel törekszik a nyomába, amelyet azonban Jellegzetesen a pusztulástól való rettegés hevít.“ Molière után a francia vígjáték nyakig merül a tunya ismételgetésbe; Szophoklész után Euripidész majdhogy lángokba nem borítja az attikai szlnx John Fletcher /1579-1625/ Shakespeare-korabell angol drámaíró,aki -állítólag együtt dolgozott Shakespeare-rel a Till.Henriken s a Két veronai ifjún; fő munkatársa azonban Francis Beaumont volt, akivel közösen kb. ötven tragédiát s vígjátékot Irt. - /A szerk./ **

** John Webster /15807-1525?/ az Erzsébetkor egy másik angol drámairójaikülönösen Vlttorla Corombona s az Amalfl hercegné cimü drámáit ismerik. - /A szerk./- 27 -