Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

Akkor könyveket szedtem össze a legelemibb tankönyvektől kezdve egészen az olajtermelés legkorszerűbb módszereit tárgyaló bonyolult munkákig. Elolvastam becsülettel valamennyit és újból elmentem a helyszínre. Most már uj világ tárult ki előttem. Beszélni kezdtek a részletek, minden érdekesebb lett és cikkem, ha nem is két nap, hanem két hét múlva, de megjelent, s a szakemberek sem találhattak benne csipkelődnivalót.

Ha elgondolkodom a Pravdánál végzett munkámon és arra gondolok, hogy minket ott arra tanítottak, hogy becsületesen tanulmányozzuk az anyagot, szomorú tanulságra jöttem ráí miközben.a színházak számára dolgoztam, elvesztettem az újságírói munkának ezt a jó vonását. Ha akkor ott a bakul kőolajról csak úgy tudtam megírni a cikket, hogy előtte két hétig kellett tanulmányoznom az anyagot, akkor milyen előkészületeket követel meg egy színdarab megirása? ügy látom, hogy sem magam, sem mások /már akiket ismerek/ nem tanulmányozzék gondosan és állandóan a mi szovjet emberünk életét, pedig a színpadi műnek ez az alapvető anyaga. Lehet nagyon jól tanulmányozni a sztahanovista munka módszereit, ám ez a színdarab számára nem ad semmit, ha az ember ugyanakkor nem érti meg a sztahanovista mozgalom lényegét, hogy mi ösztönzi őket, gondolataikat, érzéseiket. Amikor Alekszej Sztahanov felállította rekordját, ez ha úgy tetszik, csak a befejezés vagy talán az első felvonás volt, nekünk azonban az a fontos, hogy megtudjuk: mi volt "addig", vagy mi lesz "azután". Mi az eredményeket tanulmányozzuk. Ez könnyű, látható, szembetűnő és könnyen elérhető. Az eredményekig azonban.amelyek kész formában jelennek meg szemünk előtt, még sok minden van: cselekedetek, gondolatok, a környezet hatása és természetesen konfliktusok, mindez együttvéve alkotja magának az életnek a dramaturgiáját. Mindezt pedig lehetetlen megérteni és a drámairodalomba átültetni különleges és kitartó megfigyelések nélkül, csupán saját "alkotói fantáziánkra" támaszkodva.- 7 -