Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

Nemrégen, azaz az idén /1956/ újságírói kifejezéssel élve "mellbevágott" az élet egy rendkívül érdekes jelensége. Amikor megismerkedtem vele, kellemesen meglepődtem, ugyanakkor azonban olyan következtetés levonására kényszeritettjhogy velem együtt jónébány társam nem ismeri eléggé a család, a házasság, a szerelem kérdéseit. Ami engem illet, őszintén megmondom, az életnek erről az oldaláról nekem nagyon elavult elképzeléseim voltak. A feleség számomra elvtárs, barát, épitőmunkánk teljes értékű résztvevője - elméletileg mindez teljes mértékben világos volt -, de őszintén megmondom, hogy a maga igazi, tipikus formájában csak a jövő jelenségének képzeltem el. És lám, olyan emberekkel találkoztam, akiknek az életük az uj emberi kapcsolatok teljes sokoldalú szépségében, csak a mi szovjet valóságunk körülményei között lehetséges. Ismétlem, maga az élet változtatta meg lényegesen elképzeléseimet és mutatott rá, hogy mennyire elmaradtak elképzeléseim a valóságtól.. .

Szerelem és féltékenység. Mindnyájan, fiatal és idősebb drámaírók odahaza Íróasztalunknál ülve izzadó homlokkal gyötörjük magunkat ezek fölött az úgynevezett "átkozott" kérdések fölött. És nagyon gyakran úgy tűnik fel, hogy ezekről a fogalmakról csak azt tudjuk, amit már Shakespeare is megirt.A világ pedig közben a szemünk előtt alakul át.

Mi természetesen feltételeztük és tudtuk is, hogy az életben sok mindennek meg kell változnia, meg kell változniuk a fentemlitett érzések megjelenési formáinak, de úgy és annyira igazán, mint ahogy ezeket Shakespeare a saját kortársai között ismerte, mi - és ez vitathatatlan - nem ismerjük. így aztán színdarabjainkban olyan jellemeket éa szerelmi helyzeteket teremtünk, amelyek nekünk vitathatatlanul újnak, helyesnek és szükségesnek tűnnek fel, de jaj... a valósáig ismerete, az élet tényeinek kiválogatása nélkül megirt hősök és hősnők homlokukra ragasztott menetrend szerint tevékenykedő bábok lesznek,nem pedig müvészi- 8 -