Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

oldása szellemében Besszemenovnák tiltakozással, visszautasítással kellene válaszolnia. Gorkij azonban ellenkezőleg jár el:

"Besszemenov: Ha hoznak, iszunk. Különben - mért veszekszel? Nem szabad ok nélkül sértegetni az embert...Gondosan, értelmesen kell beszélni..."

Ezzel az egyetlen szóval, "gondosan",maga Besszemenov igazolja a "tisztelt vakondok" kitételt, önnön leleplezőjót oktatva, méginkább leleplezi önmagát és látszólag ez a szójáték szokatlan erőt kap. önt vakondoknak nevezik és ön megkéri az illetőt, hogy gondosan beszéljen? Mi kell még? Ilyen lehet a nyelv ereje, hogyha gorkiji módon kezeljük, azaz nem szakitjuk el a nyelvezetet a jellemtől és arra gondolunk, milyen hatást kelthet a nézőben a szereplők beszéde. Ha a nyelvezet semmilyen hatást nem kelt, az elgondolásában legötletesebb, cselekményében legélőbb színdarab sem ér el többet, mint hogy a néző a színpadon végbemenő némajáték hideg szemlélője marad.

Gorkij klasszikus példáit szolgáltatja az olyan párbeszédeknek, amelyek kifejezik a jellemet és ugyanakkor mozgatják vagy lezárják a cselekményt.

Besszemenov például addig kinozza lányát, hogy annak számára nem marad más hátra, minthogy megszökjék ebből a házból. így kiált: "Nem birom! Én elmegyek...."

És nem megy el... A szerzői utasitás szerint: "elgyötörtén székére ereszkedik". Besszemonov látja ezt, és igy kiált: "Á, menekültök az igazságtól, mint az ördög a tömjénfüsttől. .. .Bánt a lekiismeret!..."

Hol van itt az elemi logika? Miért engedi meg magának a szerző, hogy ne tárja fel a néző előtt a furcsa jelenet lényegét? Én úgy gondolom, azért, mert akkor szó sem lehetne drámai jelenetről. Ha Tatyána azt mondaná, hogy borzasztóan szeretne elmenni, de nem tud, mert nincs ereje, mert megtört, ez racionálisan hiteles, ésszerű lenne, de a cselekménynek nem volna merre haladnia, és a nézőnek nem maradna mit néznie. Besszemenov érti az egészet és meg- 51 -