Pagogyin, Nyikolaj: Író és színház - Korszerű színház 21. (Budapest, 1960)

gyűjtse össze benyomásait,mig tökéletesen tisztán nem lát, hiszen tulajdonképpen ezért is jár szinházba. A párbeszéd szigorú megszerkesztettsége azonban nem korlátozódik egynyire. Egyetlen ecsetvonással megadja a lyukas cipőjű Siskin diák képét és ez a vonás előre jelzi azt a későbbi nagy jelenetet, amelyben feltárulnak Siskin és Pjotr nézetei az emberekről. Ez a becsületes, vidám fiatalember azért szenved, mert nem tud zöldágra vergődni az aljasokkal és a csirkefogókkal. Nézzük csak meg, hogyan beszél Siskin egy ilyenről, akit pedig kezdetben még dicsért, de később már összeveszett vele. íme a szöveg:- Sajnos! Dicsértem, az ördög vigye el! Tulajdonképpen rendesebb, mint sok más... nem buta.... csak egy kicsit hencegős... szószátyár.... és általában.... /váratlanul, hevesen/ Hatökör!

Ez itt tulajdonképpen csak hangváltás és nincsen benne egyenes, átgondolt végkövetkeztetés. Lényegében csak emberi, közvetlen megjegyzés. És mégis, ebből az emberi, közvetlen megjegyzésből gyilkos jellemzés lesz: "Rendesebb, mint sok más... Hatókör”. A szinész az ilyen szöveget eljátssza, nem pedig csak egyszerűen elmondja a száraz és lesújtó szavakat. A néző rokonszenvez az élő alak közvetlen szavaival és derül a váratlan fordulaton.

Mint már emlitettük, Gorkij fokozatosan "hozza közel" Pjotrt, nem rakja már az első felvonásban a néző szájába minden gondolatát rágógumiként, hogy legyen min tovább rágódni. Az ilyen gyámkodás nemcsak sérti a nézőt, hanem feleslegessé is teszi, hogy az előadás végéig ott üljön a szinházban.

Érdekes, hogy máskor meg Pjotr a szoba félhomálya keltette hangulatban megkopogtatja a szekrényt és egyszerre csak igy szól:

"...Itt ez a .kamra*! Tizennyolc éve áll egy hely*ben... Tizennyolc éve... Azt mondják, rohan az élet...Hát, ezt a pohárszéket egy hüvelyknyivel sem mozdította odább.. Gyermekkoromban hányszor beleütöttem homlokomat ebbe az